KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyerő páros

Csordás Lajos

 

Úgy fest, kelendők mostanában a chicagói Bikák az amerikai filmpiacon. Legutóbb Michael Jordan ugrott be Tapsi Hapsi mellé a Zűr az űrben című filmbe, most pedig Dennis Rodman, a Chicago Bulls másik „színes egyénisége” jelenik meg Jean-Claude Van Damme oldalán a Nyerő párosban.

A zöldhajú kosárlabdázó akcióhősként való szerepeltetése azonban csak az egyik különlegessége ennek a kulturálisan sokszínű alkotásnak. A film nem nélkülözi a költői fantáziaelemeket sem. Láthatjuk például, hogy igenis léteznek az elysiumi mezők, ahol államilag halottnak nyilvánított terroristaelhárítók tengetik szigorúan ellenőrzött mindennapjaikat. Közéjük kerül Jack Quinn is (Jean-Claude Van Damme), miután a hírhedt terrorista, Stavros (Mickey Rourke) súlyosan megsebesíti.

Nemsokára sikerül azonban megszöknie és visszatérnie a „létezők” világába. Szökésében fontos szerepe van egy kólásdoboznak, de a néző számára ekkor még nem világos, hogy itt egy rejtett Coca-Cola reklámfilmmel ül szemben. Ez számomra is csak a fináléban derült ki, amikor Quinn a római Kolosszeum aláaknázott küzdőterén megvívta a visszavágót Stavrosszal és tigrisével. Quinnt és a zöldhajút (a nyerő párost!) ekkor egy coca-colás automata mentette meg, ennek fedezékében vészelték át ugyanis a hirosimai méretű detonációt, amikor Stavros aknára lépett („kirobbanó érzés”).

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a rendező, a hong-kongi Tsui Hark első hollywoodi filmjében megszolgálta a producer bizalmát. Látványos, kissé keletiesen fantáziadús akciófilmet rendezett. Nekem egyébként Mickey Rourke tetszett a legjobban, aki nem vette át a hong-kongi stílust, most is megmaradt klasszikus, amerikai vágású nehézfiúnak, örök fenegyereknek.

Ő volt a ballaszt ebben a könnyű léghajóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1504