KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűz a mélyben

Tamás Amaryllis

 

Steven Seagal – a Lángoló jég után – a környezetvédő akciófilm újabb variánsát kínálja. A hajdan Japánban(!) harcművészeti iskolát vezető Seagalnak van mit védeni...

Az ember – az egyre bűntudatosabb hóhér – mérgeinek szemétlerakó helyéül használja a tengereket, a hegyek belsejét (a filmben az Appalache bezárt bányáit). Hárommilliárd éves evolúció után a tudatlanság, és a félelem szülte titkolózás veszélyezteti a civilizációt, a közös környezeti javak a határtalan gazdasági versengés áldozatául esnek a véges ökoszisztémában.

A szövetségi környezetvédő ügynök kitartó és bátor érvelése lassacskán ráébreszti a kis falu lakóit, hogy a hatalmi versengés öngerjesztő erői ellen csak úgy vehetik fel a harcot, ha saját kockázatukra kilépnek az ördögi körből. A mértékletességhez, a természet érdekeinek képviseletéhez persze civil kurázsi és áldozatkészség szükségeltetik, legalább annyi, amennyivel egy akcióhős rendelkezik.

A Tűz a mélyben nem propagandafilm, de a természethez való viszonyunkat gondoskodóbb, beleérzőbb gondolkodásmód felé terelgeti. Akciófilmtől egyelőre szokatlan attitűd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1696