KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Időzavarban

Vaskó Péter

Carl Franklin szereti a kisvárosi jó-rossz zsarukat, akiknek nem csupán a bűnözöktől, de maguktól is meg kell védeniük a vidéki állampolgárokat. Igaz, a helyszín itt nem egy fülledt és romos déli porfészek, mint az Egy rossz lépésben, hanem egy nett kis kaliforniai strandtelepülés (jóval Isten háta előtt), ahol a szimpatikus Whitlock mintarendőr (Denzel Washington) bermudagatyóban és pálmafás ingben vigyáz a helyiek testi-leki jólétére. A jóképű zsaru nem csupán kitüntetést kap, de emellett pompásan kigyúrt izomzattal, saját horgászstéggel és GPS-es személyhívóval rendelkezik, ráadásul érdekelt a kisváros mindkét jó nőjében. Bombajó feleségétől (Eva Mendes, aki kábé úgy néz ki, mint Roger nyúl neje, Jessica) éppen elfelé válik, miközben meleg csákányváltással már egy kollega (Dean Cain – volt Superman) feleségét döngeti. Érezzük, túl sok ez a jóból, és valóban, ki is derül, az új szerető rákos, csak pár hónapja van hátra, svájci gyógykezelése egy kisebb vagyonba kerülne.

Denzelben, a helység kalapácsában megszólal a lélek, és úgy dönt, barátnőmentés céljára „kölcsönveszi” a rendőrségi széfből a bizonyítékként letétbe helyezett drog-pénzt. Hamarosan azonban rá kell jönnie, hogy a grál-lovag szerep helyett a balfácánt kapta egy játékban, s nemcsak a pénz tűnt el, de egy kettős gyilkosság gyanúsítottja is lehet, ha nem találja meg időben a rosszfiúkat, időből pedig egyre kevesebb van.

Franklin jól átveri a nézőt: mikor már azt hinnénk, hogy valami melodramatikus katyvaszba rángat minket, csavar egyet a sztorin, meglöki hősét a lejtőn, és megkezdődik a végletekig kicentizett kergetőzés, amiben a hősnek a legváltozatosabb szerves és szervetlen akadályokat kell megpróbálnia még időben legyőzni (fax, printer, mobiltelefon, erkélyrács, főportás, exnej stb.).

Nagyon kellemes, jó tempójú filmről van szó, melyben ráadásul végre egy igazi, zsíros hajú és jófej alkoholista kórboncnok is van, (John Billingsley), pont olyan, amilyennek lennie kell egy kiégett hullaszabásznak (szemben a kurrens tévésorozatok mosolyba hűtött, szikés androidjaival). Emellett a kevés pénzből sokat kihozó film példa lehet a mindenkori pénzre panaszkodó rendezőknek: egy jó filmhez nincs szükség a Titanic költségvetésére, megteszi egy jó forgatókönyv is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1956