KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válás francia módra

Köves Gábor

 

Akárhonnan nézem, a Válás francia módra pocsék film. Készítői a rövid játékidő alatt többnyire azon tétel bizonyításán fáradoznak, miszerint a franciák kifinomult ízlésű pökhendi arisztokraták, beképzelt széplelkek és sármos amorózók, az amerikaiak pedig szánalomra méltó tuskók, tenyeres-talpas, naiv, de ha a helyzet úgy kívánja, praktikus törtetők. Pedig az a várakozás, amit a filmkészítők pedigréje kelt az emberben, éppen abba az irányba mutat, hogy egy olyan elegáns mesét kapunk, amelyben a rendező a maga visszafogott, de lényegre törő módján árnyalt és kellő empátiával megrajzolt képet fest arról a mániákus szeretet-gyűlölet viszonyról, ami ezt a két népet összeköti. Elvégre Ivory-nak és csapatának már nem egyszer sikerült összekötni a személyes drámát a pontos korrajzzal, úgy, hogy a mondanivaló nem nyomta agyon a történetet. Ugyanez sajnos nem állítható e mostani próbálkozásról, melyben két amerikai lány a maga kárán igyekszik kiismerni a franciák által alkalmazott bánásmódok széles spektrumát. Egyiküket francia férje hagyja ott terhesen, gyerekestül, a tapasztalatlan kistestvér szívfájdalmáról pedig egy hivatásos csábító gondoskodik. Valamilyen bizarr rendezői koncepció, vagy súlyos aggkori feledékenység következtében akármilyen mélyek is a szereplőkön ejtett sebek, jelszavunk továbbra sem lehet más, mint a könnyed elegancia és a légiesség. Egy olyan filmben azonban, melynek főszereplője terhesen felvágja az ereit, egy másik szereplő holttestére pedig egy szemeteskukában találnak rá, a könnyedség és elegancia ilyenfajta erőltetése meglehetősen furcsának hat. És akkor még igen elegánsan fejeztük ki magunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2159