KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerikai pite 2.

Vidovszky György

 

Noha önálló filmként is érthető a második pite, még sincs semmi új benne az elsőhöz képest: Adam Herz forgatókönyvíró csak két évvel korábbi ötleteit toldozgatta tovább. A jól ismert fiúk legfőbb vágya ugyanaz, ami az előző rész végén volt: be kéne csajozni. Éppen a közelben táborozik Michelle, aki önzetlen segítséget ígér Jimnek a közelgő nagy kaland előtt. Finch továbbra is Stifter mamájára bukik, Oz nyavalyog egy kicsit elhagyott barátnője után (ahogy az első részben megjósolta), Stifter pedig még mindig faragatlan fickó. Végy tehát (újra) néhány kipróbált, szerelemre éhes tini-karaktert, közös vakációt, sok poént, hogy vígjáték legyen, pikáns jeleneteket, hogy szex komédiának is elmenjen, nyári tábort, házibulit, kollégiumot és néhány abszurd helyzetet. A „mondanivaló” miatt meg tégy hozzá meghitt apa–fiú kapcsolatot. Sajnos, a film mindössze ennyiből áll, pontosabban esik darabokra: történet nincs – vagyis, ami történik csak apropója a helyzetkomikumnak, ezért már az első pillanattól kezdve nincs tétje semminek. Pontatlan és zavaróan közhelyes dramaturgiai érzékkel adagolt és felépített szituációkat látunk, ahol nem ismerik az alkotók a kivárásban, a váratlanban rejlő lehetőségeket. Persze a legfőbb hiány az, hogy a fiúk az előző részben kapott jellemeiket szinte teljesen elveszítik: sem a forgatókönyvíró, sem a rendező nem foglalkozott azzal, hogy éppen ezekre a személyiségekre bízza a poénokat, hanem tőlük független ötlethalmazba kergette őket. Az Amerikai pite 2. megfelel minden olyan közhelynek, amit a hollywoodi folyatásokról általában elmondhatunk. Erőltetett, az előző halvány mása; létrejötte valószínűleg csak a korábbi rész sikerének – és bevételének – köszönhető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3516