KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmcenzúra

Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie

Kulin Ferenc

 

A közízlésnek kell eldöntenie, menynyire szükséges beavatkozni a pornográf vagy erőszakot sugalló termékek terjesztésébe. Ha a közvélemény demokratikus közvetítőrendszerrel kifejezésre juttatja, hogy tiltakozik az ilyen termékek terjesztése ellen, akkor ennek megfelelően korlátozni kell a terjesztést, ha a közvélemény elnézőbb, akkor a szabályozásnak is rugalmasabbnak kell lennie. Nem hiszem, hogy bármiféle teóriával körülírható lenne, hogy mi az ami káros, és mi az ami nem, hiszen maguknak a szóban forgó termékeknek a meghatározása is nagyon problematikus. Nem lehet pontosan eldönteni, melyek azok a termékek, amelyek a személyiség fejlődését károsan befolyásolják. Hiszen maga a téma, a szeretkezés, a gyilkolás éppúgy megtalálható a legmagasabb rendű, mint ahogy a legalantasabb irodalomban vagy filmekben. Ennek ellenére kétségtelenül működik mindnyájunkban olyan, csalhatatlannak tűnő ítélőképesség, amely egy konkrét tárgyról meg tudja mondani, hogy az alantas-e vagy esztétikus. Épp ezért csak a mindenkori sensus communis jelölheti ki e termékeknek forgalmazási módját. Természetesen csakis a forgalmazásról van szó, hiszen az emberi jogokat korlátozná, ha én előírnám bárkinek, mit fogyasszon vagy mit ne. Elvileg az is megtörténhet, hogy a parlament törvényben szabályozza a forgalmazás kérdését. Hozzátenném azonban, hogy én magam, és jelenleg a kulturális bizottság sem támogatna ilyen kezdeményezést. Nem kívánjuk törvény szintjére emelni azt, ami tökéletesen elintézhető egy minisztériumi rendelet megalkotásával. Mindaddig, amíg meg nem győződünk arról, hogy a már meglévő jogszabály, a miniszteri utasítás tartalma miatt elégtelen ahhoz, hogy végrehajtsák, addig nem kell másfajta jogszabályt hozni.

Egyébként pedig a személyes véleményem az, hogy a probléma túl van méretezve. Ugyanis hiába korlátozzuk mi az újságosstandokon a fedetlen keblek és nemi szervek képeinek a forgalmazását, amikor a műholdas tévéken keresztül naponta több órán keresztül ömlik elsősorban a horror, de a szex is. Van olyan területe ennek a műfajnak, amely tökéletesen szabályozhatatlan, mert a magyar jogalkotásnak nincs módja arra, hogy az éteren keresztül érkező adásokba beleszóljon. Ezért önámítás ha azt hisszük, hogy a nyomtatott sajtó ellenőrzésével ez a probléma megoldható. Szerintem az „erkölcsi fertő”, az „ízlés el-posványosodása” nem megállíthatatlan, azt gondolom, hogy most olyan fertőzést kapott a kultúra, amit túl kell élnie, ki kell hevernie. Egészen biztos, hogy pár év után ez a gond már nem úgy fog jelentkezni mint ma, amikor az újszerűség, a tiltott jelleg miatt rendkívüli az érdeklődés az ilyen termékek iránt. A felfokozott érdeklődés természetes, és ugyanilyen természetes lesz ennek az érdeklődésnek az elhalása is.

 

Lejegyezte: Kovács András Bálint


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 11-12. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4064