KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Levél H. Gy.-hez

Jancsó Miklós

 

Közlöm Veled, észrevettelek. Az a baj, hogy mások is. Vén marha, mondták. A hátad mögött, Barátod, a szakállas, meg: „mi a fasznak kell benézned a Jancsó urnájába”.

És nemcsak belenéztél, belemondtál. Hallottam. Halk volt, de megértettem. Meg tudtam is. Előre tudtam, ismerlek. Mindenkinek ezt szoktad mondani. A távozóknak. Eddig még mindenkinek megbízást adtál. Megbízatást. Hogyha van valami odafönt, jöjjön vissza és jelentse. Jelentse neked, hogy létezik, megfogható, valóságos. Van. Mert azt neked tudnod kell. Mert nem akarsz szarba kerülni. Mert, ha tényleg van ott egy kapu... Mert, ha a rosszak balra, a jók jobbra mennek? Mi? Mert akkor téged seggbe rúgnak. És akkor kicsusszansz az öröklétből, mi? És az kurva nagy pech lenne, mert élni jó, mi? És nem akarsz pechfógel lenni. És időben tudnod kell, mikor kell pálfordulni, mi? Bűnbánatice.

Ne krenkold magad. Van.

Ott, illetve itt ülök, tévét nézek. Ma már ötödször a Doktor Zsivágót. Holnapi ígéretük az Intolerance. Mindenki káromkodik. Csak úgy magában: anyád, anyád, anyád! Az Intolerance kedden is ment, meg szerdán. Magyar film csak egyszer. A Kádár kontra Kerekes. Csak az van raktáron. Andris barátod azt mondja, talán Kádár János miatt. És, hogy tulkok, mert a kettő nem konvergál. Ezt a kádárt még a Horthyék alatt csinálták. Andris szóvá tette, megmondta Gábrielnek. Andris azóta sehol.

Ödön szerint elküldték felhőt csipkézni. Ödön osztrák és állítólag író. A csipkézés rohadt meló. Igaz, van előnye is. Kihajolsz, látod Pestet. Csak a nagy dolgokat. Szab. szobor, ilyesmi. Többen az emtévé adótornyára állnak rá. Szemmel. Andris szerint az emtévének nincs is adótornya. Az sincs. Mégis, néha feljön valami zenés akármi. Hang nélkül. Belefülelni, de jó lenne! Itt nagyon meditatív a muzsika.

Összejövünk néhányan. Pestiek, bécsiek. A Radeczkyt fütyüljük, meg a Donauwalzert. A Rákóczit nem tudják. Most tanítom nekik a „Van nekem egy csíkos gatyám”-at.

Ha jössz, hozz egypár kazettát. Nem muszáj magyar filmet választanod. Vagy, ha nincs más, válassz angol feliratost.

És hozz egypár dollárt. Elfogadják a márkát is. Jók a banki kamatok. Különösen a Szántó Szpíritó. Mármint il banco.

Kell a pótlás. Fél litkó tej (milk), fél brúgó (bread). Per nap. Sabeszkor parizer (párizsi). Ló, de vért csinál.

Hétfőre szokták ígérni az utolsó ítéletet, világvégét, ilyesmit. Mutattak már animációs izét róla. Még nem jött be. Nagyon várjuk. Nagy a tré.

Mi van még?

Csajok nyista. Uniszex.

Kaja?

Manna. Generálszósz.

Inni?

Csak tiszta forrásból. Csöpög. Aláállsz, kinyitod a szád. Ha megteltél becsukod. Vagy betapasztják.

Este híradó.

Szabadtéri, mégis kong. Akit behajtottak, háttal ül. Tegnap benézett a Dán. Words, words, words, mondta. Én egyből nyögtem az Aranyt: Szó, szó, szó. A Dán bólintott. Úgy látszik, jó a fordítás. Nálunk csak nagy költők fordítanak... Words, estébé mondta és nagyot köpött. Furcsa, mert az a híre, Etont végzett. Furcsa.

Érzéseim éteriek. Gyógyszereznek – Angelopatikus (haha!) bisz-baszok. Olcsók, de emelni fogják.

Hepi vagyok. A jupik és hepik. Ők aztán igazán. Ezt Neked is szívből kívánom a mielőbbi viszontlátásig.

És ne feledd a pénzt! Báresz Geld. Az a biztos. Meg a halál (ez is haha!).

Régi barátsággal ölel a távolból JM

P.S. Ha még lent akarsz maradni (haha ez is), küldd magad előtt ezeket. A jupi-genget, hogy végre örüljenek, bazmeg. Savanyú képük végre felderül. Végre (ez az igazi haha!).

2019. 09. 09.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 06-07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4559