KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A birodalom védelme

Létay Vera

A politikai és hatalmi összefonódások sötét erői ellen forduló, magányos újságíró éppoly jellegzetes hőse az újkori mozi-mitológiának, mint egykor a kevésbé motorizált és elektronizált időkben a Jó oldalán küzdő, metszett arcélű western-lovas, vagy a középosztály erkölcsnormáinak bilincsét luxusbűnözők csuklójára kattintó derék rendőrfelügyelő. A tömegtájékoztatás pulóver-egyenruhás, kialvatlan tekintetű, elszánt közkatonái a Nyilvánosság újságpapír-zászlaját magasra emelve, írógépek, kazettás magnók, fényképezőgépek könnyűfegyverzetét szegezve a nemzetközi nagypolitika, az úgynevezett államérdekek, titkosszolgálati cselszövések nukleáris arzenálja ellen; a film, vagy ha úgy tetszik, az életséma szerint többnyire személyes vereséget szenvednek. Az angol David Drury politikai krimijének fiatal újságíró hőse is életével fizet túlzott szakmai érdeklődéséért. Az agyonbonyolított, furfangos logikával kisakkozott történetben, miként ez jellegzetesen brit közéleti filmhez illik, szerepel a honvédelem és a szépnem iránt egyaránt elkötelezett, jellegzetes brit képviselő, szerepel állítólagos KGB-ügynök és egyáltalán nem állítólagos amerikai támaszpont. Amely a film állítása szerint a maga balesetveszélyes atombombázóival közelibb veszedelem, mint az, ami ellen a birodalmat védelmezi. A néző azért végül is megnyugodhat, a külföldi lapoknak kicsempészett leleplező dokumentum vevőkre talál az európai polgári demokráciák nyilvánossági piacán. A mi tipegő-topogó glasznosztyunk tanulhat még rafinériát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/01 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4873