KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyik viseli a másik terhét

Zalán Vince

A film címét a bibliából kölcsönözte a lipcsei születésű rendező, Lothar Warneke. S ez igazán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a biblia könyv-valójában szinte mindvégig jelen van a filmben, az egyik főszereplő, egy evangélikus pap szanatóriumi éjjeliszekrényén, hogy azután helyet-helyet cseréljen a szobatárs rendőr-milicista fő olvasmányával, egy Lenin-kötettel. Amit a vásznon látunk, az lényegében nem más, mint enyhén ironikusra hangszerelt vita-dialógus egy kommunista és egy lelkész között a szektorokra osztott Berlin első hónapjaiban. A nézők között bizonyára akadnak majd olyanok, s nem is kevesen, akik a rendezőtől eltérően nem szanatóriumi idillként emlékeznek erre az időre, és olyanok is, akik a párt és az egyház képviselőitől egész életükben kevesebbet hallottak a toleranciáról, mint ahány eszmefuttatást vesztegetnek erre a filmben. Sőt, talán vannak, akik szívesebben néznének Németország keleti feléből származó olyan filmet, amely az evangélikus egyház és a hatalom mai kapcsolatairól szól. Mindazonáltal talán még ezek a nézők is megbocsátják a rendező szemérmetlen álnaivitását, annál az oknál fogva, hogy oly korban, mikor Európában embereket gyilkolnak le az államhatárokon, a párbeszédnek szüksége van minden rendű és rangú propagandára. Talán még olyan szemináriumi tündérmesére is, mint Lothar Warnekéé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5411