KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Utolsó lépés

Mátyás Péter

 

Ebben a filmben gyakran idéznek Montaigne-t. „Nagy csudatévő az emberi elme!” – írta egykor a francia moralista. Vjatyin-Berezsnih rendező nem kevesebbre, mint egy nagyívű történet fölvázolására vállalkozott az 1920-as évek elejétől a II. világháború befejezéséig, középpontban egy hétköznapi emberi sorssal.

Főszereplőnk talpig becsületes munkásfiú, példamutató sztahanovista, később a háború névtelen hőse, akinek egyéni és társadalmi konfliktusait kísérhetjük figyelemmel. A kisember helye és szerepe az időben? – tehetnénk fel a jólismert kérdést, ám a „csudatevés” ezúttal elmarad. A Szovjetunió több mint két évtizedes fejlődésének mindennapos megpróbáltatásait, problémáit itt csak – jó esetben – jelzi, ám nem ábrázolja a rendező, gyakran kikerüli, könnyedén átlépi azokat. A történelem csak díszlet, melyben egy szentimentális történetet látunk, mely során a gondolatok és érzelmek megszokott és jellegtelen fordulatokban öltenek testet.

A művészi szembesítés egy bonyolult, s ez idáig alig érintett korszakkal elmaradt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5643