KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

A gumimegváltó

Modor Ádám

 

Isten hozott, Gumimegváltó!

 

Elolvastam Márton László írását a Filmvilág 84/1-es számában. Álláspontját nem tudom elfogadni, sőt azt a magyar filmkritika egyik szimptómájának tartom...

... A tömegművészet sajátossága az a kiélezett ellentétekben való fogalmazás, amely Spielberg filmjében is érvényesül. A tömegfilm kiemelkedő darabjaiban (nem titkolhatjuk, hogy Spielberg filmjét is ide számítjuk) egyetlen elemnek sincs értelme önmagában, csak egy másik elemhez való viszonyában nyer értelmet és jelentést. Az elemek összessége adja a film struktúráját, amelyben a jellemek és történések egymást kiegészítik vagy tagadják. Ellentétben a szerzői filmmel, a tömegfilm értelmezési tartománya erősen behatárolt, a film műfaja és a feldolgozott mítosz által nagymértékben meghatározott. A „művelt befogadó”, aki szellemi kalandra vágyik, arra, hogy lehessen egy saját olvasata, amely csak az övé, csak egy filmet lát, amelyben egy kisfiú összebarátkozik egy idegen civilizáció szülöttével. Ettől élete átalakul, az Idegen fontos lesz a számára, igyekszik megvédeni a külvilágtól, amely el akarja tőle ragadni barátját. Majd izgalmas kalandok árán visszamenekíti őt az Idegenek közé, de számára itt marad egy érzés, ami csak az övé, hogy valahol él egy Lény, aki többé már nem Idegen, mert „megszelídítette”. A film tehát arról szól, amire a Néző vágyik, és itt már nem csupán a gyermekekre gondolunk... Az a tény, hogy a tömegfilmet előítélettel fogadó kritika ilyen hosszan taglalja a film árnyoldalait, azt bizonyítja, hogy kritikai életünkben időről időre újratermelődik az a magatartás, amely a szellemi fölény fegyverzetében mond bírálatot (mintegy leleplezi azt, ami túlzott sikernek örvend a „kultúrfogyasztó tömegek” körében)...

 

Modor Ádám

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6445