KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmek, esőcseppek

Schubert Gusztáv

 

Emlékezem... írhatta volna műve fölé Fellini nyomán Karel Kachyna. Filmje ugyanis tárgyában, fordulataiban minduntalan az Amarcordot idézi. Ám a megfiatalító elixír receptjét nem sikerült pontosan ellesnie mesterétől. Kajda prágai gyermek- és kamaszéveinek krónikáját nézve az a bűverő, amely Fellininél mindvégig fogva tart, legfeljebb röpke pillanatokra keríti hatalmába a nézőt: egy őspeep-show ordenáré sellője, a különvonata ablakában maszkfehér arccal merengő román király, a ®iľkovi Parádou (ide vetődik a főhős szerelmével) rejtőzködő urának, faunjának (Hruąinský játssza) láttán.

Karel Kachyna, aki a hatvanas évek közepén olyan alkotásokkal hívta fel magára a figyelmet, mint az Éljen a köztársaság és a Szekérrel Bécsbe, az új hullám „levonulása” után, annak éltető sodra nélkül, ez alkalommal, ilyen, tehetségesen gyenge filmet készített.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6711