KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aki mer, az nyer

Peredi Ágnes

 

A mesét mindig szeretjük. Szeretjük elhinni, hogy a jó, mondjuk az ifjú királyfi, ezer veszélyen át is győz. Az pedig cseppet sem baj, hogy a királyfi történetesen favágó brigádvezető a tajgában, és helikopteren közlekedik. Ettől még tökéletes mesehős. Délceg és szőke, ereje rettenthetetlen, s csibészes derűje magával ragadó. Bárkit meggyőz arról, hogy neki minden sikerül, mert mindent mer. Szandálban mászkál a hóban, ki mer állni versenyre a zsonglőr ügyességű kanadai favágókkal, ki mer ugrani a száguldó helikopterből, de ez még mind hagyján!

Meg meri mondani, ha valaki rosszul dolgozik, mer példát mutatni és mer igazat mondani egy lakkozó, demagóg tévéműsorban. Tisztasága, hite és ereje akkora, hogy a ráomló fa megáll a levegőben. Egyszóval vidámak lehetünk.

Valami mégis kedvünket szegi. Nem az, hogy a tempó időnként lelassul, hogy hellyel-közzel dalra fakadnak, amikor a néző enélkül is egész jól ellenne, még az sem, hogy a szereplők kissé szabványszerűek – egy mesében ez mind megbocsátható. Csak hát – kilépve a vetítőteremből kénytelenek vagyunk belegondolni a mese igazsága és a valóság közötti különbségbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6977