KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üzenet az űrből

Harmat György

 

Fehér ruhás hercegnő, aki segítséget kér az „intergalaktikus gonoszok” ellen; kedves, emberszabású robot; ősi népmese és lovagtörténet, meg modern western, s mindez science-fiction keretben. Nem, nem a Csillagok háborúját jellemeztem, hanem az Üzenet az űrből című japán filmkészítményt. Ez utóbbiból minden hiányzik, ami Lucas filmjét emlékezetessé tette: a tökéletes apparátus, amely képes a maximális illúziót kelteni, sodró lendület, szellemes elegancia, báj, mesés izgalom, egyszóval: a varázslat.

Egy vonatkozásban mégis jelentősnek tartom e teljesítményt. A jó műben a részletek megváltoztathatatlanok, minden eszköz egymást feltételezi és erősíti. Ebben a filmben viszont ízléstelenek a díszletek, külsődleges a színészi játék, a szituációknak nincs mesei hitelességük és így tovább. Minden mozzanat olyan gyenge, hogy az már-már elismerésre méltó. Az ilyen masszívan rossz műnek is van saját világa. Ajánlhatom tehát azoknak, akik (mint én is) perverz élvezetüket lelik a „totális elhibázottság” komikumában. Fukazaku, a rendező, George Lucas „köpönyegéből” akart volna előbújni, de belegabalyodott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7431