KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tűzharc

Harmat György

Michael Winner kommersz életművének számos darabját (Chato földje, Won Ton Ton, A nagy álom) megismerhettük már, köztük az egyik legjobbat is, a Bosszúvágyat.

Legújabb filmjében káprázatosán kék a tenger, ragyognak a színek, miközben „pozitív hőseink” ellenségüket a hajó oldaláról belógatják a tengerbe, vérrel is leöntik, hogy a cápák minél biztosabban felfalják. E „gyengéd” módszerrel próbálják vallomásra bírni őket, sikeresen. Ilyen az egész film: csábosan és andalítóan gyönyörű a fényképezés, Sophia Loren szebb és érdekesebb, mint valaha, elegáns és csillogó a kaland, de üres és cinikus. Nem az izgat minket, hogy a szereplők élnek-e vagy halnak (többnyire halnak), hanem hogy bírják-e a létrehozók ötlettel, furfanggal. El kell ismerni: bírják. Sőt, ahogy haladunk előre, mindent bedobnak: fordulatok, tűzharcok, üldözések tömegét, meg egy elképesztő jelenetet, amelyben James Coburn bulldózerrel rombol szét egy luxusvillát. A Tűzharc fordulatos film, de hidegen hagy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7694