KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ember nem nőhet fel mese nélkül

Tótisz András

Ezt bizonygatja ez az NDK-film. Kinek? Elsősorban a nézőknek persze, aztán Frank – a helyes szőke kisfiú – apukájának. Apuka ugyanis modern, echte deutsch műszaki értelmiségi, aki arról győzködi mesére éhes gyermekét, hogy inkább a számtannal foglalkozzon lefekvés után, mert a számok titokzatos világa sokkal érdekesebb az életidegen mesénél. Egyébként is, a számok smgítségével jutunk a csillagokig! És: … építünk lakótelepet.

Hiszen ez a másik probléma, a lakótelepre költözés. Hogy viseli el egymás hétköznapi ábrázatát a házaspár, akik eddig csak hétvégeken találkoztak, amikor műszaki apuka hazajött az építkezésről. Mit jelent – örömöt és gondot – elköltözni a nagyszülők mesebeli tengerparti házából, eltávolodni az olykor kényelmetlen szülői gondoskodástól és saját lábra állni a végre megkapott lakásban. A lakótelepen, ahol Frank – Ali baba meséjéből véve a megoldást – krétával ikszeli meg házukat, hogy hazataláljon.

De ne csigázzuk az olvasó érdeklődését. Frank apukát sikerül meggyőzni. A nézőt is, mivel a döcögős rajt után kellemes és igaz film ez, amely még jobb is lehetne, ha a mesét nem akarnák megeleveníteni, a nyilvánvaló igazságokat – biztos ami biztos – el is mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7951