KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hazárd megye lordjai

Kárpáti György

 

A hetvenes-nyolcvanas évek divatja továbbra is tart. Miközben újra menő a trapéznadrág, a csíkos és a kockás, a hetvenes-nyolcvanas évek zeneszámainak aktualizált változatai válnak slágerré, a mozikban is szép lassan egymást követik az egykori sikersorozatok felelevenítései. A nosztalgialáz egyelőre töretlen, a Charlie angyalai és a Starsky és Hutch után most a Hazárd megye lordjain a sor, hogy Hollywood mecénásai megkérdőjelezhető minőségű, s az 1979 és 1985 között vetített szériához méltatlan kilencven perccel ábrándítsák ki a bennük még mindig vakon bízókat. Csakúgy, mint a Starsky és Hutch esetében ezúttal is csupán a díszletek és a jelmezek emlékeztetnek a letűnt korra, s a (brandként szolgáló) nevek és helyszínek az egykori sorozatra, minden mást sikerült kifelejteni a feldolgozás során. A Starsky és Hutch elrontásáért felelős író, John O’Brien folytatja a megkezdett ámokfutását, a Hazárd megye lordjaiban a két főhőst egy tollvonással kivezeti eredeti közegükből. A 69-es Dodge Charger szép kiegészítőként ismét feltűnik ugyan, s a két főhős ezúttal is farmerben és – esetenként – kockás-csíkos ingben fricskázza meg Roscót és a rend őreit, azonban a film némiképp váratlanul egyszer csak tinivígjátékba torkollik, s az értetlen néző szembesül a közhelyszerű kolesz-jelenetekkel, a ledéren öltözött, szexuálisan túlfűtött bombázó egyetemista lányokkal, a kínos füstös-jointos klisével, valamint néhány sértően lapos viccelődéssel.

Pedig a Hazárd megye lordjai ordít a poros utakon felvett hosszú autósüldözésekért, a vér nélküli kocsmai bunyókért, a vidéki folklór ábrázolásáért. Pont az eredeti nosztalgikus hangulatát, a vidéki idillt ölték ki az alkotásból. A lebőgéshez azonban hozzájárultak a rosszul megírt dialógok, a csapnivaló színészek, de mindenekelőtt az átgondolt koncepció hiánya is. És ezt nem feledteti a csinos énekesnő, Jessica Simpson időnkénti látványa és bikinis villanása sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8409