KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/november
KRÓNIKA
• N. N.: Odeon
• Kovács András Bálint: Christian Metz halálára
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Filmművészet, nulla év Velence
• Bikácsy Gergely: Az előretolt fényőrség Godard, a félkegyelmű
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Aranykor és utóélet A hatvanas évek mozija
• Gaál István: Gazdag pillanatok Részletek egy portréfilmből
• Ozsda Erika: A kis vakond Forgatási riport – képregény
• Kozma György: És mi van, ha mégis erkölcsromboló a mozi? Hamlet és Magenheim

• Gelencsér Gábor: Iskolamozi Beszélgetés Lányi Andrással
KÖNYV
• Kelemen Sándor: Peternák Miklós: Új képfajtákról

• Báron György: Hideg fej, hideg szív, játékos test Ismeretlen ismerősök: Atom Egoyan
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Sursum corda A túrkevei angol báró
KRITIKA
• Balassa Péter: Szépen, nyugodtan, egyszerűen Senkiföldje
• Ardai Zoltán: Kifosztott szemfényvesztők A turné
• Turcsányi Sándor: Sózzuk meg a farkát! Live Show
• Hegyi Gyula: Kínai vízum Őszi hold
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A cementkert
• Báron György: Az örömváros
• Hirsch Tibor: A cég
• Turcsányi Sándor: Gyilkos nap
• Barotányi Zoltán: Felelősségünk teljes tudatában
• Mockler János: Tina
• Tamás Amaryllis: Nyomul a 8. Dimenzió!
• Bíró Péter: Úton hazafelé
• Harmat György: Sliver

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nyughatatlan

Köves Gábor

 

A showbiznisz saját halottai nem nyugodhatnak békében. Beleegyezésükkel vagy sem, hangszerre és bőrszínre való tekintet nélkül, előbb utóbb minden valamirevaló önsorsrontó zseni megkapja a maga életrajzi moziját. Tegnap Ray Charlesé volt, ma Johnny Cash-é, maholnap Szécsi Pálé a reflektorfény még egy utolsó körre, s szerepel még név elég a megemlékezésre érdemes, rentábilis halottak várólistáján. Minél nagyobb azonban az életmű, és minél filmszerűbbek az életművet övező drámai pillanatok, annál nagyobb a miből-mennyit dilemmája. Rendszerint itt szokott elcsúszni a dolog, s jönnek a rügyfakadástól lombhullásig minden fontos momentumot összezsúfoló megemlékezések, a precíz, felsorolás-szagú mintadarabok. Egy ember élete – legyen a kérdéses személy akármilyen koponya, nagyformátumú hős, millióknak hitet adó rebellis – még nem ad ki egy mozit, ahogy egy remek képességű imitátorból sem lesz mozihős, csak azért, mert egy bizonyos szögből épp úgy fest, mint az imádott bálvány az elhíresült címlapfotókon. Az ismét remek színészeket összetoborzó James Mangold jó lóra tett a country-sztár Johnny Cash-sel, Cash élettörténetében ugyanis megtalálta azt a filmidőben két órán keresztül is hathatós drámát, ami összefogja az olyan ismert sztárbió-sztenderdeket, mint a zaklatott gyermekkor, a hihetetlen felemelkedés, az elrettentő bukás, és a csodával határos visszakapaszkodás fejezetei. A nyughatatlanban egy precíz életrajzi film elemei keverednek egy nagyszabású love story tucatnyi buktatón keresztül vezető történetével. Cash és későbbi felesége, az ugyancsak country-énekes June Carter évtizedeken átívelő se veled–se nélküled kapcsolata nagy szolgálatot tett a filmeseknek, akik azzal, hogy filmjük második részét szinte kizárólag e két ember viszonyának szentelik, sikerrel törik meg a híres emberek zaklatott életét felvillantó epizódok monotóniáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8523