KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cementkert

Koltai Ágnes

 

Ünnepi pillanat: Jean Cocteau és Thomas Mann találkozása a filmvásznon. A Rettenetes gyerekek és a Wälsung-vér fonódik össze. A kitűnő irodalmi ismeretek és a fojtogató enterieurök meghozták az elismerést a rendezőnek: Andrew Birkin a legjobb rendezés díját nyerte el az idei berlini fesztiválon. Némi túlzó galantériával, A cementkertbe ugyanis nem a rendező, hanem a négy gyerekszereplő lehelt életet. Pontosabban, ők tudták érzékeltetni, hogy mi történik az emberrel, ha hirtelen elfogy körülötte a levegő. Ha elpárolog a szeretet, ha oda a biztonság és a kötődés. Három gyermek az alig felnőtt Charlotte Gainsbourg irányításával csodát művel a vásznon, átlelkesítik a készen kapott történeteket. Jóllehet ismerjük a lélektani fordulatokat, és tudjuk előre, mikor nő vagy oldódik a feszültség, velük újra végigszorongjuk az elárvulás minden mozzanatát.

A nagylányt alakító Charlotte Gainsbourgra épít a film. Ez az épphogy felnőtt hölgy a francia mozi különös csillaga. Arcán mindig ott húzódik valami furcsa kamaszos dac, gyerekes düh, csúnyácska, négyszögletes alakú, mégis izgalmas. Anyjától (Jane Birkin) örökölt kicsit nervőz vibrálása, szomorú tekintete inspirálja a rendezőket. Utoljára Bertrand Blier Kösz, megvagyok című filmjében láthattuk, ahol egy magával mit kezdeni nem tudó tinédzsert játszott. A cementkertben még egy korosztállyal ifjabb lányt alakít: csúnyán kamaszodó iskolást, aki a nővé válás nehézségeivel küzd. Zavarja tulajdon teste, érzelmei szétfeszítik, a mindennapok untatják, s éppen ekkor hagyja örökre magára apja és anyja, rátestálva testvéreit, köztük Jacket, a vele szinte egykorú öccsöt. Jean Cocteau-t ezen a ponton váltja fel Thomas Mann.

Charlotte Gainsbourg kíméletlen dacossága az egyetlen újdonság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/11 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1299