KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fallal szemben

Vincze Teréz

 

A török származású, német rendező, Fatih Akin filmje, amely az idei Berlini Filmfesztiválon nagy sikerrel debütált (a fesztivál nagydíját, az Arany Medvét nyerte el), egy ősrégi, jól bevált motívumot (tragikus szerelem) vegyít egy ugyancsak nagy hagyományú és mostanában újra igen divatos elemmel (etnikai és kulturális különbözőség). Kézenfekvő lenne, hogy a hamburgi török diaszpórához kapcsolódó történet, a korosodó (de határozottan karizmatikus) alkoholista csavargó (Cahit) és a csodaszép török lány (Sibel) szerelme valamiképpen a németek/nyugat vs. törökök/muszlimok erővonal mentén szolgáljon tanulságokkal, de – mondhatni, szerencsére – a film a hangsúlyt olyképpen helyezi át, hogy mindez a modernitás és a tradicionalitás ellentéteként jelenjen meg.

Sibel szigorú muszlim családjától szeretne menekülni, s egyetlen kiutat lát: álférjet kell találnia, hogy az álházasság fedezékében szabadon élhessen. Természetesen megfelelő török férfire is szüksége van tervéhez, választása Cahitra esik, akit egyik sikertelen öngyilkossági kísérlete után ismer meg a kórházban. Az önpusztító nihilista és az önpusztító hedonista kezdeti érdekházasságából és szigorúan praktikus funkciókra berendezett kapcsolatából – minő meglepetés – lassanként kezd kibontakozni egy nagy szerelem, amely még azelőtt tragikus véget ér, hogy valóban elkezdődhetne.

Cahit és Sibel története: akár egy archaikus szerelmi ballada, amolyan jófajta népköltés, és pontosan erre játszik rá a film szerkezete is, amennyiben történéseit egy tradicionális török zenekar útikönyveket idéző isztambuli háttér előtt előadott szerelmi balladája tagol fejezetekre. S ahogy a film egészében is csak látszólag fontos az etnikai színezet és sokkal fontosabb a tradíciókhoz való viszony, úgy a zenekar esetében is csak a zene tradicionális, amúgy elegáns öltönyben feszítenek.

A film rendkívüli erejének forrása a két főszereplő pompás játéka, ahogyan a két – teljesen másként – szilaj, önpusztító és kiúttalan figura lassú átalakulását, összecsiszolódását és tragédiába forduló sorsát megformálják. Kiemelendő még a hallatlan érzékkel adagolt humor, amely többnyire az emigráció és a tradíció tematikájához kapcsolódva bukkan elő, illetve a szereplők jellemét árnyalja. A Fallal szemben összességében szép példája annak, hogy a művészi siker legfőbb záloga az a bizonyos – nehezen meghatározható – arányérzék, semmi más.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1608