KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

New Jack City

Hegyi Gyula

 

Az amerikai „fekete filmek” új hulláma a gettóélet nyers és kegyetlen valóságát közvetíti nézőinek – a lehető legkevesebb hollywoodi cukormázzal. A filmkészítés persze mindig pénzbe kerül, és minél több pénzbe, annál valószínűbb, hogy a szinte dokumentarista nyerseséget jellegzetes álomgyári megoldások enyhítik. A New Jack City– e műfaj jellegzetes darabja – például őszintébb, mint egy átlagos „fehér” játékfilm, de már kommerszebb, mint a New York-i fekete gettóban játszódó amatőr és low-budget produkciók. Rendezője, Mario van Peebles dicséretes leleménnyel helyez a bűnügyi történetbe jellegzetesen dokumentarista ízű betéteket, melyekben a fekete gettó lakói mintegy a sztoritól függetlenül beszélnek sorsukról – elsősorban a kábítószerről, a „crack”-ről, amelynek utcai terjesztői és leggyakoribb áldozatai egyaránt feketék. A nagy leszámolások krimijét utcai pillanatképek szakítják meg, fekete srácok ülnek a lerobbant bérházak lépcsőin: néhány év, és a jövő gyilkosai és áldozatai egyaránt belőlük kerülnek majd ki. Némi agitatív szándék sem hiányzik a kábítószer-kereskedők ellen szerveződő utcai közösségek bemutatásából és a „városi folklór” képsoraiból.

Ezzel együtt a New Jack City krimi is, fekete zsaruk és fekete gengszeterek élethalálharcának látványos és érzelmes története. Tűz és tűzharc: égnek a gettó házai és ropog a gépfegyver, érzéki orgiákon mulat a fekete gengszter-elit, érzelmesen búcsúzik egymástól fekete gyilkos és fekete áldozata, és a fekete nyomozók végre letartóztatják a fekete főbűnöst, hogy ügyében fekete ügyésznő kérjen súlyos büntetést. Ezzel persze még nincs vége a filmnek, meglepetés következik... A New Jack City a fekete gettó és a hollywoodi álomgyár nagy mérkőzésének is felfogható: és az eredményt leginkább döntetlennek mondhatjuk. Érzékelünk valamit a gettó valóságából, de Hollywood mindenhatóságából is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4183