KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benzin, étel, szállás

Báron György

Allison Anders kisasszony filmje azon a New York-i Filmfórumon tűnt fel, mely szándéka szerint úgynevezett „független filmeket” vonultat fel. Azonnal felkapták a művészetre kiéhezett New York-i kritikusok, mely tény arra utal, hogy elég böjtösek lehetnek arrafelé a viszonyok. Janet Maslin például a tekintélyes New York Times-ban azt írta, hogy e filmfórum két hét alatt több izgalmat hozott, mint amit Hollywood egész nyáron produkált, s a Benzin, étel, szállást Bogdanovich Utolsó mozielőadásához hasonlítja. A mindig szeszélyes és megbízhatatlan Rolling Stone magazin pedig azt állítja, hogy Anders kisasszony filmje nagy lökést ad az egész független filmezésnek, lévén, hogy a rendezőnő – mint írja –,csodát művel 1,3 millió dollárból”.

Ebből az 1,3 millió dollár bizonyíthatóan igaz, a többi nézőpont és viszonyítás kérdése. Az amerikai filmzsargonban – ez az eset is bizonyság rá – a „független film” semmi mást nem jelent, mint hogy nem tízmillió dollárokból készült. Nem stílus- vagy esztétikai kategória, netán művészetszociológiai tény, hanem számlákkal igazolható pénzügyi kérdés. Odaát független filmnek számít minden olyan kisrealista produkció, mely alig kerül többe, mint egy magyar szuperfilm, s nincs belégyömöszölve mindaz az átkozott pénz és technika, melyről új-Hollywoodban azt képzelik, hogy képes pótolni az ízlést és a szellemet. Mármost önmagában a hiánya sem képes, legföljebb kevésbé kínos a dolog. Anders kisasszony újólag bebizonyította, hogy kis költségvetésből is készülhet érdektelen amerikai film, jogos hát a kritikusi lelkesedés. (Bár az Utolsó mozielőadással való összehasonlítás elég rossz fényt vet Bogdanovich-ra.) A bírálók örömujjongásához az is hozzájárulhatott, hogy a Benzin, étel, szállás „női film”, egy asszony és két lánya sorsáról szól egy Laramie nevű amerikai kisvárosban. Anders kisasszony filmjének van keze és lába: szereplői, története, szép képei, minden, ami az önálló léthez kell. Olyan, mint egy nagyon unalmas embertársunk. A hősnők csinosak, mindenféle történik velük – többnyire férfikalandok –, minden kézzelfoghatóan tárgyszerű és hiteles, mint általában a realista amerikai filmeken, csak épp az nem dönthető el, mivégre meséli el nekünk a hölgy három másik hölgy történetét. Gyanítom, maga sem tudja, mert ha sejtené, nem tudná az alkotói szándékot ilyen nyomtalanul elrejteni. Anders kisasszonynak van némi kézügyessége, de nincs egyetlen gondolata sem: félő, hamarosan szuperprodukciókat bíznak rá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=618