KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/december
MAGYAR MŰHELY
• Jancsó Miklós: A kövek üzenete Forgatási napló

• Dániel Ferenc: Traktort, párttitkárt vegyenek!
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Egy titkos filmrendező Beszélgetés Ember Judittal
• Kovács András Bálint: A játékfilm esete a dokumentumfilmmel A történet újraélesztése
FESZTIVÁL
• Sipos Júlia: Közös szennyesünk A zöld hegy
• Turcsányi Sándor: Török idők Yilmaz Güney után
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Csepeli György: A rendező, az operatőr és a gyilkos A média öl
• Kovács András Bálint: Kaki, pisi, fing
• Schubert Gusztáv: Meg egy szó a szépművészetekről

• Almási Miklós: A (film)birodalom visszavág Feltámad a mozizás?
KÖNYV
• Bernáth Gábor: A tiszta háború
• Földényi F. László: A posztmodern lélek mozija Wagnertől a CNN-ig
ANIMÁCIÓ
• Bóna László: Jó éjszakát Disneyvel! Agresszív animáció
• Lőrincz Éva: Hupikék falanszter Szelíd animáció
KRITIKA
• Reményi József Tamás: Csorba csészéink Vigyázók
• Koltai Ágnes: Lenin és a gyapjúzokni A gorilla délben fürdik
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A bérgyilkosnő
• Koltai Ágnes: Tito és én
• Barotányi Zoltán: Célkeresztben
• Fáber András: A farkas árnyéka
• Ardai Zoltán: Tökéletes célpont
• Harmat György: Jessie Lee bosszúja
• Tamás Amaryllis: Nagy durranás 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A pap, a kurtizán és a magányos hős

Iván Gábor

Sam Peckinpah egyszer már megkapta a magáét a magyar kritikusoktól a Konvoj című filmjéért. Ez a mostani, a hazai mozikban második opusza sem fogja igazán érthetővé tenni filmes hírnevét. Egy westernnek ugyanis nem előnye, ha a tét a hőseit sem nagyon izgatja, és ha ennek következtében az amúgy is gyéren adagolt történések mellékessé válnak. Márpedig ez a film ilyen, hiányzik belőle a delejező, magával ragadó izgalom. Jóllehet leltárszerűen fellelhető benne egy tisztességes western minden kelléke, a bosszú, a szerelem, a szerencse, a tragédia és a színhely, a sivatagos vadnyugat, de az egyetlen dolog, ami figyelmet érdemel, az a hős és a hős szerepében Jason Robards személyisége. Tisztelet a rendezőnek, hogy a film elején egyetlen kurta jelenetben képes ezt kibontani és hozzáigazítani szemünket egy különös életszemlélethez. Ez egy jámbor és igénytelen ember szemlélete, aki bensőséges kapcsolatban van a természettel és Istenével. A film eredeti címében joggal szerepelt a ballada szó, mert ez valóban ballada. A magányos emberé, aki nem akart mást, csak lenni. Ehhez volt szerencséje és tehetsége. Amikor a civilizáció betör a sivatagba, ő elveszett, már csak ittfelejtett őslény a messzi múltból. Természetes, hogy egy kósza automobil – a civilizáció képviselője – a néptelen sivatagban épp az ő hasán gurul keresztül, véglegesen lezárva egy korszakot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7628