KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!

Kovács Marcell

Bring Me the Head of Alfredo Garcia – amerikai, 1974. Rendezte: Sam Peckinpah. Szereplők: Warren Oates, Isela Vega, Robert Webber. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.

A honi dvd-forgalmazás rövidke aranykorának egyik nagy fogása volt Sam Peckinpah westernfilmjeinek gyűjteményes kiadása. Peckinpah a hazai dvd-piac titkos kegyeltje, filmjei néhány kivétellel elérhetők magyar dvd-n, ami nagyon kevés klasszikus hollywoodi rendezőről mondható csak el.

Fontos darabbal gyarapszik most a Peckinpah-sor. A Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét! a rendező talán legszemélyesebb filmje, és elmondása szerint az egyetlen, amely a producerek otromba beavatkozása nélkül készült. Nem csak Peckinpah életművének, de a hetvenes évek lehangolt amerikai mozijának is szemléletes darabja, minden pillanatából a hiábavalóság érzésének tébolya sugárzik. Ékes cáfolata a Peckinpah-ról elterjedt hősködő macsó-képnek, egyszerre modern western, romantikus road movie és szadista burleszk. A leharcolt bárzongorista küzdelme az újrakezdésért bizakodással indul, de hamar köddé válnak a remények, és hősünk végül gyásztól, dühtől és bűntudattól tüzelve egy őrült roncsderbi résztvevőjeként robog végzete felé, egy levágott fejjel az anyósülésen. Itt már nyoma sincs a korábbi sikereket jellemző elegáns vonalvezetésnek, az elbeszélés kusza és ideges, a film mégis letaglózó erejű. Peckinpah kedvenc rögeszméiből táplálkozik: a szívének oly kedves mexikói környezetből, a hűtlenség megunhatatlan erkölcsi problémájából és az acélszürke öltönyök világa iránt érzett mélységes megvetésből. A napszemüveg mögé bújó, iszákos főhős figurájában nem nehéz felismerni a rendezőt. Összeszorított foggal igyekszik rendbe hozni elfuserált életét, de minden lépésével csak távolodik a céltól.

Extrák: csak filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10024