KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vérdíj

Sepsi László

Perriers Bounty – angol–ír, 2009. Rendezte: Ian Fitzgibbon. Szereplők: Cillian Murphy, Brendan Gleeson, Jim Broadbent. Forgalmazó: Ristretto. 88 perc.

Vonzódása a verbalitás kiemelt szerepéhez és az egymásba kuszálódó párhuzamos cselekményszálakhoz viszonylag korán filozófiai fordulatra determinálta az ezredforduló brit bűnfilm-hullámát. Guy Ritchie Revolverében vagy az Erőszakik abszurd egzisztencialista gengszterdrámájában az állandó szövegelés már nem a helyi színezetet hivatott erősíteni (mint még például a Blöffben történt), hanem permanens világértelmezési kísérlet, amelynek legfőbb célja, hogy a szakadatlan szövegfolyam valamiképp rendet vágjon a karikatúrába hajló figurák machinációiból és a rendre megvariált elbeszélésmódokból kibomló káoszban. Az itthon a tavalyi Titanicon debütált A vérdíj ezt receptet követi: közismert toposzon alapuló szüzséjét (piti ügyeskedő egy adósság miatt összetűzésbe kerül a helyi maffiafőnökkel és konfliktusuk felkavarja a nagyvárosi alvilágot) markáns véletlendramaturgia és a Gabriel Byrne hangján megszólaló Kaszás eszmefuttatásai teszik egyedivé, miközben a pikareszk hajszafilm élvezeti értékét megannyi bizarr mellékszereplő hivatott növelni. A tévérendezőként és színészként indult Ian Fitzgibbon ugyan komplex narratív szerkezetek felvázolása és fajsúlyos karakterdráma helyett csak egy stílusos ujjgyakorlatra vállalkozik (melynek legközelebbi rokona a nagyrészt szintén Brendan Gleesonra építő A guardista), a filozófiai töltetről azért nem mond le teljesen. Mi több, a Kaszásnak köszönhetően a lehető legautentikusabb forrásból értesülhetünk az események mögötti magasabbrendű cél mibenlétéről.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11039