KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alelnök

Baski Sándor

Vice – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Adam McKay. Kép: Greig Fraser. Zene: Nicholas Britell. Szereplők: Christian Bale (Dick Chaney), Amy Adams (Lynne), Steve Carell (Rumsfeld), Sam Rockwell (Bush), Tyler Perry (Powell). Gyártó: Plan B Entertainment / GarySanchez Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 132 perc.

 

Az aktuális politikai klímát és az online szórakoztatóipar által diktált tempót is tökéletesen illusztrálja, hogy a blőd komédiákkal befutó Adam McKay egyre inkább otthon érzi magát a  fajsúlyos közéleti témákban. Ha a felgyorsult történelem abszurd fordulatait a politológusok sem tudják követni, a nagyközönség pedig a klasszikus hírmédiumok helyett már csak pár perces internetes videókból tájékozódik, a figyelemmegragadás eszközei is frissítésre szorulhatnak. McKay a gazdasági válság hiénáiról szóló A nagy dobással tesztelte le a vállaltan elfogult, de bűnösen szórakoztató szatíra műfaját, és a jelentős siker (Oscar-jelölések és díjak) után nem módosított a recepten; sőt az Alelnök még bátrabban rúgja fel az életrajzi filmek konvencióit.

A George W. Bush elnököt két cikluson át szolgáló Dick Cheney tökéletes választás egy biopic alanyának: miközben az összes elemző egyetért abban, hogy kulcsszerepet játszott az amerikai bel- és külpolitika átformálásában, a közvélemény csak a háttérből irányító rejtélyes manipulátor sztereotip figuráját látta benne, és magánszemélyként is megmaradt egy enigmának. Az Alelnök sajátos felnövéstörténetként értelmezi Cheney karrierjét, aki az ifjabb Bush-hoz hasonlóan a fiatalkori kicsapongásokat követően, jobb híján keveredik bele a politika világába. McKay szerint három kulcspillanata van antihőse életének: az első, amikor ráébred, hogy az elnöki és az alelnöki pozíció jelentősen kitágítható, a második, amikor 9/11-et felhatalmazásnak veszi erre, a harmadik pedig amikor szembesül vele, hogy lánya meleg.

Christian Bale-nek sikerül a karikatúrát hús-vér figurává hizlalnia, átérezhető a sorsfordító momentumok súlya, a negyedik falat áttörő narrátor YouTube-klipekkel, mémekkel, képi metaforákkal feldúsított prezentációi pedig gondoskodnak róla, hogy az író-rendező agendáját még a világpolitikát távolról sem követő nézők is megértsék. Az Alelnökből éppen csak a lényeg marad ki, annak a megértési kísérlete, hogy Dick Cheney-t mint politikust és mint embert, mi motiválta valójában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13981