KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Madame Satã

Kis Anna

 

Ha sok kivetnivalót találunk is a Madame Satában, tagadhatatlan, hogy izgalmas próbálkozással van dolgunk. Érdekes már önmagában az is, hogy a magyar mozikba egy első filmes brazil rendező alkotása került. Jóllehet, Karim Ainouz forgatókönyvíróból avanzsált rendezővé, épp a forgatókönyv lesz gerendányi szálka a néző szemében. Joao Francisco dos Santos története a valóságon alapul. De hogy mi is a történet, sehogy sem akar kiderülni. A markáns főhős fekete bőrű csínytevő a harmincas évek Rio de Janeirójában: az alvilági kerület igazságosztó harcosa, megalázott mindenes a varietében, ám valóságos rabszolgahajcsár a saját szemétdombján, mégis példás családapa, ugyanakkor becsvágyó transzvesztita előadóművész és a magára nem ismerésben vergődő individuum, igazságtalanul bebörtönzött Kohlhaas Mihály, kisstílű tolvaj és gyilkos egy személyben és egy személyiségben. Pont ez a túlhajtott sokrétűség tükröződik a dramaturgiában is. Nem derül ki, hogy egy különlegesnek induló, ám elvetélt homoerotikus szerelem, esetleg egy vérverejtékkel vágyott karrier, a „nő vagyok vagy férfi vagyok” meghasonulás, vagy a diszkriminált és megalázott „nigger” lázadásának történetét futtatja-e ki a rendező. A Madame Sata (hogy a cím utalás Cecil B. DeMille Madam Satan című filmjére, szinte a vége főcím után derül ki) pont az az eset, amikor a sok kicsi nem megy sokra. Számtalan motiváció indul, hogy aztán mihamarabb feledésbe merüljön, egészen kiváló jeleneteket látunk szemet gyönyörködtető képi világgal a főhős felejthetetlen testközelijeivel extatikus szeretkezések, illetve tengeri fürdőzések közepette, izgalmasak a szereplők és a végén… néma csend. A Madame Sata figyelemreméltó epizódok füzére, amelyekből egy tévedés folytán mégsem lett film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2124