KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ízlés dolga

Ádám Péter

 

Akadnak csirkefogók, akiknek akkora a varázsuk, hogy minden gazemberségüket, minden jellemhibájukat készségesen megbocsátjuk. Előfordul, hogy filmekkel is így van az ember: néha annyi ötlet, humor, üdeség van bennük, hogy nagy kegyesen elnézzük a történet gyöngéit, az elnagyoltságot, a kliséket és sztereotípiákat.

A bunkó vállalkozó (Jean-Pierre Bacri) valahogy elkeveredik egy unalmasnak ígérkező színházi előadásra, és beleszeret a darab főszereplőjébe (Anne Alvaro). Beleszeret? Inkább képtelen szabadulni a varázsától. Hiszen korábban már találkozott a nővel, és akkor nem volt rá semmi hatással. De mintha ezt a negyvenes éveinek elején járó, öregségtől rettegő magányos nőt a színpadon beragyogná tulajdon művészetének (vagy a színháznak? netalán az előadott Racine-dráma költőiségének?) az igézete...

A pasas a maga esetlen módján próbál udvarolni, ám hiába: a hoch értelmiségi, kifinomult világban tahó viccekkel nem lehet villogni. A különös vonzalom valójában a „földigiliszta-szerelmes-a-poszátába” tipikus esete. És láss csodát: a pasas lassan megváltozik, nem sejtett érzékenységek nyílnak ki benne, míg végül szakít ostoba és groteszk feleségével, és a nőnél – aki ezzel párhuzamosan szintén igyekszik levetkőzni a merevségét – nagy nehezen felküzdi magát... na, nem tovább, csak a rajtvonalig.

Ennyi a történet, amelyet két párhuzamos szerelmi szál kísér, keresztez, de azt is mondhatnám, keretez: a testőr (Gérard Lanvin) meg a pincérnő (akit a négy César-díjat nyert film rendezője, Agnes Jaoui alakít) szerelmi kapcsolata, illetve a sofőr megalkuvása vagy alkalmazkodókészsége. A sorsok kereszteződésében álló külvárosi színház neve – Complexe culturel des deux rives – a főszereplők viszonyát is jelzi: a filmben csakugyan két távoli „part”, két egymástól fényévekre keringő univerzum próbálja egymást felfedezni. Az eredeti francia cím ugyanis szójáték (Le gout des autres): „a mások, a többiek ízlése”, de emellett azt is magában rejti, hogy néha milyen vonzóan izgató íze, zamata, aromája lehet egy tőlünk távoli ember idegen világának...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3313