KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lost in Space

Hatvani Tamás

 

Gyanítom, az azonos című, 1965-ben startoló és nálunk ismeretlen tévésorozat csakis arról szólhat, hogy a Robinson család epizódról-epizódra kóvályog az űrben, miközben túlélnek minden veszélyt, mivel nagyon szeretik egymást. Legalábbis ezt sugallja az immár szélesvászonra kényszerített modernizált (?) változat, mely - tartok tőle aligha lesz a műfaj rajongóinak kedvence.

A Lost in Space úgy fest, akár egy igénytelenül szerkesztett pulp-magazin a hatvanas évek sci-fi túlkínálatából, amit úgy adtak ki, hogy ne adja ki az ívét. Külsőségeiben mozgalmas, csiricsáré jövőképet idéz, éppúgy, mint az efféle kiadványok borítói. Belül aztán ránehezedik a súlyos mondandó. Földünk tartalékai kifogyóban, az emberiségnek új hazát kell találni. Fellövik hát a Jupiter 2 űrhajót, fedélzetén a Robinson családdal, akikre nemes feladat hárul. De jaj, előbukkan egy potyautas, igazából gonosz tudós, meghiúsítandó az expedíciót. E ponttól tipikus űroperett a film, kalamajkával, eltévedéssel és számtalan egyéb tévedéssel, ám ez sem tart sokáig. Kisvártatva egy gigászi (nofene) Gömb titokzatos belső világa tárulkozik gömbölyödő időparadoxonokkal, hogy valami izé-metafizikai kalandra csábítsa hőseinket.

Na szóval, sejtelmem sincs, mi üthetett Stephen Hopkins rendezőbe, ki legutóbb azért tisztességes kalandfilmet kreált (Ragadozók), de ez a Lost in Space movie akkor sem más, mint celluloidmoslék, a mindenevővé hizlalt közönség újabb megszégyenítése. Ehhez mérten a trükkök színvonala is csak ritkán felel meg az ezredvégi elvárásoknak. A látványvilág túl steril, az arányok nem stimmelnek, némely kreatúra megjelenítése pedig a Mortal Combat effektjeinek bazári színvonalára süllyed. Ebben a harsány kotyvalékban éppen a színészi jelenlét az, ami teljesen felesleges. Mit keres itt (pénzen kívül) az egyébként kitűnő William Hurt? Plusz Gary Oldman sokadik rosszember alakítása mindennek tetejében szánalmas. Elfelejteni, de gyorsan! Az egész selejtből egyedül az Apollo Four Forty remek átiratára készített főcím ér valamit, de azt meg kitolásból a film végére helyezték el. Néhány élvezetes percért két teljes órát végigkínlódni - ez már nem időparadoxon, hanem egyértelmű időpocsékolás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3904