KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/január
KRÓNIKA
• Ember Judit: Haláli történet Szörény Rezsőről
FEDERICO FELLINI
• Balassa Péter: Maga
• Kovács András Bálint: Fellini zűrzavar
• Böszörményi Géza: Fellini Circumdederunt
• Mészöly Miklós: A képzelet rab szabadsága
• Nádas Péter: Halál hajnalán
• Jancsó Miklós: A nézőhöz
• Bojár Iván András: A fölösleges kavics
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Visszhangtalanul Léolo
• Koltai Tamás: Ilyen az élet A tölgy
LÁTTUK MÉG
• Boglár Lajos: Powaqqatsi
• Barotányi Zoltán: Szigorúan piszkos ügynök
• Sneé Péter: Tehenek
• Bíró Péter: A szerelem tiltott ösvényei
• Harmat György: Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
• Turcsányi Sándor: Árral szemben
• Tamás Amaryllis: Dennis, a komisz
• Sárközi Dezső: 2 és 1/2 kém

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az élőhalottak visszatérnek

Klág Dávid

The Return Of The Living Dead – amerikai, 1985. Rendezte: Dan O’Bannon. Szereplők: Thom Matthews, Linnea Quigley, James Karen. Forgalmazó: InterCom. 86 perc.

 

Dan O’Bannon ma már láthatólag az Alien-franchise jogaiból él, pedig a hetvenes–nyolcvanas években forgatókönyvíróként ugyanúgy segített a horrorfilmek új generációjának megteremtésében, mint John Carpenter és Ridley Scott, akiknek vagy a debütáló (Dark Star) vagy a nemzetközi sikert meghozó filmjét (A nyolcadik utas: a Halál) írta. A határozottan sci-fire specializálódott O’Bannon 1985-ben rendezi első – és utolsó előtti – filmjét, amiben egy új szörny teremtése helyett inkább a Romero-féle zombihagyományt eleveníti fel a lehető legarcátlanabb módon.

És mi más lenne a legarcátlanabb mód, mint teljesen hülyét csinálni a zombikultuszból? O'Bannon élőhalott-hordái amellett, hogy rövidtávfutókat megszégyenítően rohangálnak, és közben a nyolcvanas évek kultikus egysorosaival fárasztanak („Küldjenek… még… mentőst!”), megelőlegezik a kilencvenes és kétezres évek olyan sikeres zombikomédiáit, mint a Hullajó vagy a Haláli hullák hajnala, ahol az élőholtak az apokalipszis helyett a mindennapok abszurd lovasai lettek.

Míg Romero filmjei az általános emberi és társadalmi viselkedést voltak képesek a lassan dülöngélő zombihordával bemutatni, O’Bannon filmje konkrét időkapszula készítési idejéről: Az élőhalottak visszatérnek tinijei ugyan gyorsan avuló szlenget beszélnek, vérciki ruhákat hordanak és kihalófélben lévő sztereotípiákat testesítenek meg, de az idősebb generáció még mindig a hidegháború teljes készültségében várja az inváziót. Nem is lehet eldönteni, melyik a félelmetesebb, hogy a feltámadó halottak ártatlan emberek agyát zabálják tömegesen, vagy hogy ezen belföldi konfliktus megoldására van egy kidolgozott – habár vészesen fatalista – katonai protokoll.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9335