KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Megtört város

Tüske Zsuzsanna

Broken City – amerikai, 2013. Rendezte: Allen Hughes. Írta: Brian Tucker. Kép: Ben Seresin. Zene: Atticus és Leopold Ross. Szereplők: Mark Wahlberg (Taggart), Russel Crowe (Hostetler), Catherina Zeta-Jones (Cathleen), Jeffrey Wright (Fairbanks), Alona Tal (Katy). Gyártó: Regency Enterprises / Emmett-Furla Films. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 109 perc.

A testvérével a ’90-es évek new black cinema-osztályának eminensei közt buzgólkodó Allen Hughes, az ezredfordulóra eltávolodott a Veszélyes elemek külvárosi, fekete dzsungelétől, ahol az emberélet súlya az egyszeri heroinos fecskendő értékével vetekedett – a társadalmi érzékenység és az erkölcsi kérdések leckéjéből azonban máig képes bármilyen műfaji közegben lefelelni. Bátyjával együtt ma már flancos hollywoodi munkákat teljesít, először 2001-ben, a viktoriánus Hasfelmetsző Jack-sztori szocio-thriller átiratával, A pokolbóllal, majd 2010-ben, már egykeként, lírai tónusú disztópiájával, az Éli könyvével kritizálta az elnyomó hatalmat és megalomán képviselőit, 2012-ben pedig a Megtört város noir vonásokkal megrajzoltt bűnfilmjén keresztül talált el kedvenc témájához.

A történet hőse, a súlyos túlkapásáért magánnyomozói pályafutásra ítélt, egykori mintarendőr, Billy Taggart, régi pártfogójától az újraválasztás előtt álló, vehemens polgármestertől kapott megbízással visszautasíthatatlanul szép összeget és jegyet nyer a visszatéréshez. A kampánysikerre veszélyes, hűtlennek vélt feleség utáni szaglászásból azonban hamarosan gyilkosságtól és korrupciótól sem mentes, szövevényes bűnügy bontakozik ki, amelyből még hófehér múlttal is nehéz lenne jól kikeveredni. A rendező ezúttal sem tagadja meg értékrendjét: a bűn következményei érvényben maradnak, nem évülnek el, azonban a főhősök, a Hughes-féle önfeláldozás-motívumnak köszönhetően, mindig tiszta kézzel távoznak a sokszereplős piszkos játszmából. Az alkoholizmus és kívülálló magánnyomozó-figura motívumával Lawrence Block világát, pengeélesre csiszolt, pergő dialógusaival pedig a teljes hard boiled-univerzum legtökösebb példányait idézve, Hughes végre bebizonyítja, hogy a műfaji finomságok felé is tud olyan érzékenységgel fordulni, mint a társadalmi problémákhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11377