KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nő

Tüske Zsuzsanna

Her – amerikai, 2013. Rendezte és irta: Spike Jonze. Kép: Hoyte van Hoytema. Zene: Owen Pallett. Szereplők: Joaquin Phoenix (Theodor), Scarlett Johansson (Samantha), Amy Adams (Amy), Chris Platt (Paul), Rooney Mara (Catherine). Gyártó: Annapurna Pictures. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 126 perc.

A hús-vér magányos férfi és a mesterséges eredetű, női tulajdonságokkal felruházott, hétköznapi használati eszköz képtelen románca korszakokon és országhatárokon átívelve találja meg helyét újra és újra a mozivásznon. Legismertebb darabjában, a szokatlan hangolások mesterének, Marco Ferrerinek 1980-as években készült I Love You-jában Christopher Lambert fogja szerelmes hévvel a veszett fejsze nyelét, füttyszavára felelgető kulcstartójának udvarolva. 2013-ra egy másik, ezúttal tengerentúli szürrealista mágus, Spike Jonze megfosztja a vágy titokzatos tárgyát eddig is jelzés értékű testétől, bővíti szókincsét, sőt önálló tudattal ruházza fel. A vélhetően nem is olyan távoli technológiák világában él Theodore, a megtört szívű, elvált író, aki főállásban idegenek személyes leveleiért felel, a magánéletben azonban sem ápolni, sem kiheverni nem tudja volt feleségével való kapcsolatát. A megoldás egy napon az ölébe hullik egy női hangon megszólaló érző, gondolkodó, ám test nélküli operációs rendszer, Samantha formájában, akivel mélyebb kapcsolatot kezd áplolni, mint bármely lélegző emberi lénnyel.

A nővel Jonze a 21. századi kommunikációs formák és technológiák (lásd arctalan csetelés és az olyan intelligens applikációk, mint az Apple Siri-je) ürügyén inkább az emberi kapcsolatok építésének újfajta módszereiről beszél, az érzelmi közelségről és eltávolodásról. A rendező bizarrság és bravúrok tekintetében nem múlja felül francia elődjét, hiszen a felhasználó igényeihez idővel alkalmazkodó szoftverek akár a nem túl messzi jövőbe, egy valódi Samantha születése felé is mutathatnak, ugyanakkor cizelláltabb eszközökkel bontja ki központi metafóráját. Jonze legújabb remekét (akárcsak legutóbbi munkáját, a szintén másik világ felé forduló, különc hőssel dolgozó Ahol a vadak várnakot), nem csak bájos játékosság de egyszerre finom melankólia es édesbús szépség hatja át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11646