KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

1492

Fáber András

„Megint egy évfordulós film!” – sóhajthatunk fel az olajnyomat-művészet sokat tapasztalt áldozataiként. Nem alaptalanul éppen, bár ezúttal többről is, másról is szó van. A tét nemcsak Amerika és a felfedezőjének kijáró örök hírnév meg dicsőség: emberi érdeklődésünk igazán a hősé, aki karakterében egy új világ – az Újkor – fia, a majdan mind jobban eluralkodó individuális embereszmény egyik korai megtestesülése. Persze felvonultatják előttünk a filmkészítők az obligát színes történelmi képeskönyv megelevenedett lapjait is (a nagyszerű Gerard Depardieu ágál a főszerepben, korhű leplekbe bújtatva), és óhatatlanul eszünkbe jut a Karinthytól ismert anekdota, amelyben az amerikai indián törzsfőnök hibátlan angolsággal így szólítja meg a partra szálló hajóst: „Kolumbusz úr?” Majd, az igenlő válasz hallatán így fordul feleségéhez: „Nos, anyjuk, akkor fel vagyunk fedezve!” Ám ebben a filmben nemcsak a szerencse a bátraké, hanem a pech is (hiszen a nagy felfedező nem azt fedezte fel, amit akart, és a film alcímében emlegetett földi paradicsom megteremtésével is kudarcot vallott) – s aggódni is kezdenénk, hogy a nagy embert elfelejti majd az utókor, ha nem tanultunk volna róla az iskolában.

Amiért mégsem kár ennyi szót vesztegetni rá, az a Kolumbusz figurájában magatartás-mintaként megjelenő mentalitás, amelynek tanulságát meg is fogalmazza a királynővel, I. (Katolikus) Izabellával folytatott egyik beszélgetésében. „Szörnyű ez a te új világod, Kolumbusz!” – mondja az uralkodónő, mire a levitézlett utazó így válaszol: „Miért, a régi olyan j6 volt?” Igaz, az ebből fakadó tanulság sem új, viszont aktuális.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1193