KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv+DVD

Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv

Örömtankönyv

Murai András

Pálfi montázsfilmjének élményközpontú analízise.

A Final Cut dvd-kiadása és a hozzá írt tankönyv szükségszerűen kapaszkodik egymásba. Ahhoz, hogy a film megtalálja közönségét, oktatási anyagként kellett megjelennie, kikerülve így a szerzői jogi problémákat. A könyv pedig arra használja a filmet, hogy általa tanítson: a szerzők kitűnően ismerték fel a Final Cut-ban rejlő pedagógiai potenciált. De nem teszi-e tönkre a tanulás rémes beidegződése, és egyáltalán az oktatási közeg a film élményét? Hogyan lehet elérni, hogy a mozi akkor is élvezet maradjon, ha magyarázó szöveget kell hozzá olvasni? Az elemzéseket író Varga Balázs és a feladatokat jegyző Blaskó Ágnes az élményközpontú ismeretszerzés útját választva oldják fel ezt az ellentmondást, bízva abban, hogy a tanulás öröm, ha a saját tapasztalat aktiválja az analitikus szövegek által közvetített tudást. Ugyanakkor a könyvet a Final Cut alapos elemzéseként is olvashatja, akinek semmiképpen nem fűlik foga a csoportos tanulási szituációhoz.

Ami az élményeket illeti, ott van rögtön a borító belső oldalán maga a film. Pálfi György és vágó, hangmérnök munkatársainak alkotása a filmszerető embernek örömáradat, de a szerzők reményei szerint a köz- és felsőoktatás mozgókép- stúdiumain kötelezően résztvevőknek is vizuális élvezetet jelent. A nézői élmény a 450 filmből kiemelt részletek felismerésének boldogságától egy eddig, ebben a formában soha nem látott, mégis már ezerszer megismert narratíva-paradoxon megismeréséig ível.

A könyv célja ugyanakkor megmutatni a felismerésen és rácsodálkozáson túli világot, vagyis a tudatos befogadás örömét. Varga Balázs egyrészről szemléletesen leírja, mitől és hogyan működik a Final Cut, másrészt, épp e film apropójából általában a mozgókép alapkomponenseit (a montázs, a történet, a sztár) tárgyalja, s e kettőt nagyon ügyesen mindvégig viszonyrendszerben kezeli. Varga a Final Cut szerkezetét mikro- és makrostruktúrára bontja, így jól elkülönítve, mégis egymással összefüggésben tudja kibontani a Pálfi-film montázsának mechanizmusát és történetének felépítését. Ugyanakkor egyáltalán nem szűk látókörű szakkönyvről van szó, épp ellenkezőleg. Szerzője a filmek világát hangsúlyosan a kultúra részeként kezeli, bekapcsolva a filmek vizsgálatát az emberi viselkedés és kultúra megismerésének összetett folyamatába. Jó példa erre, hogy egy fejezetben találjuk Babits versét, a Mozgófényképet (az évszámot – 1909 – érdemes lett volna feltüntetni), és a hálózati kommunikációval radikálisan megváltozott filmnézési szokásokról szóló gondolatmenetet.

A könyvet Gyenge Anikó szerzői jogokat áttekintő közel húsz oldalas fejezete zárja, amelyben magyarázatot kapunk a Final Cut jogi besorolhatatlanságára, és megérthetjük, miért kellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatási segédanyagaként megjelennie ennek az egyébként minden ízében eredeti alkotásnak.

A fejezetekhez kötődő, összesen nyolc, a drámapedagógia módszereiből merítő feladatsor sajátossága, hogy megvalósításuk – két feladvány kivételével – nem igényel technikai eszközt. A koncepció szerint elég a test és a nyelv a műalkotás jelentésrétegeinek értelmezéséhez. A kreativitásra építő feladatok azt ígérik, hogy testszobrok kialakításán, rajzoláson, beszélgetésen keresztül is eljuthatnak az iskolai csoportok a Final Cut mechanizmusainak felfejtéséhez, és természetesen ennél tovább is, általában a fikciós filmek működésének megértéséhez. Miközben szimpatikus a műalkotás értő befogadását a csoportos interakcióra alapozó elképzelés, kicsit szkeptikus is vagyok az oktatási intézményekben történő alkalmazhatóságában. Ez a következetes ragaszkodás ugyanis a közvetlen emberi kommunikációhoz a résztvevőktől különösen nagyfokú kooperációt igényel, gyakran szereplési vágyat, és időnként kézügyességet (például karikatúra készítése).

A filmelméletben elmélyedni vágyókat segítik a fejezeteket záró szakirodalmi ajánlások, ám a kezdőkre is gondolva hasznos lett volna egy glosszárium, mivel a könyvben szereplő fogalmak egy része valószínűleg nem olyan magától értetődő minden felhasználónak, mint ahogy a szöveg azokat kezeli (sztereotípia, szerzői film, populáris kultúra stb.). Filmmolyoknak viszont a könyv végén ott a teljes lista a Final Cut-ban megjelenő filmrészletekről.

A könyv világos gondolatmenete és szerkezete, jól olvasható stílusa mellett azért is számíthat a diákokból és tanárokból álló célközönség szimpátiájára, mert a szakmai minőséget nem feladva, a fiatal cinephilek és filmrajongók nézőpontjából (is) tud az egyre táguló online mozgókép-univerzumra tekinteni.

 

L’Harmattan Kiadó, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12108