KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szerelem gyerekkel jön

Alföldi Nóra

Ange et Gabrielle – francia, 2015. Rendezte és írta: Anne Giafferi. Kép: Stéphane Cami. Zene: Jean-Michel Bernard. Szereplők: Isabelle Carré (Gabrielle), Patrick Bruel (Ange), Alice de Lencquesaing (Claire), Thomas Solivéres (Simon). Gyártó: Benji Films / Palazzo Films / TF1. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 91 perc.

 

A francia komédia egyik ismérve, hogy szókimondásának és bátorságának köszönhetően minden bizarr élethelyzetből ki tud kerekíteni egy kedves, szeretetreméltó vígjátékot. Kapunyitási, vagy kapuzárási pánik, tinikori terhesség, letagadott gyerekek – az A szerelem gyerekkel jön ugyancsak izgalmas helyzetekkel áll elő, de épp oly kuszán kategorizálható, hogy pontosan miről mesél szolid képei, színészei kedves mosolya mögött, mint amennyire kaotikus a hősök viszonyrendszere. Ange ötvenes agglegény, boldogan éli a szívtiprók életét: falja a nőket, igaz egy görbe éjszaka után kicsit fájlalja hátát, elegáns loft irodája igazgatói székében ücsörögve. Magabiztos mosolya akkor hervad le arcáról, amikor egy napon beállít hozzá Gabrielle a tüchtig gyógyszerésznő, aki számon kéri Ange-on gyereknevelési módszerét, mivel Ange fia Simon – akinek létezéséről Angenak halovány emlékei vannak csupán – teherbe ejtette Gabrielle 17 éves lányát és most ki akar bújni a felelősség alól. Szó szót követ, pár ordítozás, pofon, dráma, félreértés és vicces „két férfi és egy bébi” jelenet után minden jó lesz, boldogság kerekedik a fiataloknál is, Ange és Gabrielle pedig romantikus felnőttszerelemben néznek a késői gyermekáldás örömei elé.

Anne Giafferi hihetetlen tempóban szalad végig a pár helyszínen kevés szereplőt mozgató történeten, és tulajdonképpen egyetlen ziccert se csap le, amelyet az általa írt történet tartogat. Olyannyira nagy a svungja, hogy a nézőnek se hagy időt a tények feldolgozására, vagy arra, hogy nevessen egy-egy helyzeten, vagy elcsodálkozzon azok abszurditásán. A jó film egyik ismérve, hogy elfogyasztása után a néző kérdéseket tesz fel, vagy csak szimplán gondolkodóba esik. Az A szerelem gyerekkel jön esetében ez a csoda felszínességének és ridegségének köszönhetően elmarad, de rövid játékideje folytán nincs módja arra, hogy súlyos kínokat okozzon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12713