KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Virsliparti

Kránicz Bence

Sausage Party – amerikai, 2016. Rendezte: Conrad Vernon és Greg Tiernan. Írta: Seth Rogen, Ariel Shaffir, Kyle Hunter és Evan Goldberg. Zene: Christopher Lennerz és Alan Menken. Gyártó: Annapurna Pictures / Point Grey Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 83 perc.

 

Seth Rogen és barátai valószínűleg éppen kolbászt grilleztek egy kerti partin, sörözés és füvezgetés közben, mikor eszükbe jutott az ötlet: mi lenne, ha ezek a kolbászok életre kelnének, és legfőbb céljuk az életben az lenne, hogy belebújjanak egy kettévágott kiflibe, majd boldog hot-dogokként végezzék? Ám a filmtervek nagy része jobban hangzik kerti partikon elmesélve, mint a stúdiók tárgyalótermeiben előadva, és csak a Rogen-banda hollywoodi befolyásának köszönhető, hogy beszívott ötletükre kaptak húszmillió dollárt.

Ez a húszmillió elég volt a tisztességes animációs kivitelezésre és pár haver szinkrongázsijára (a zsidó bagelt alakító Edward Nortontól a tűzrőlpattant tacóként hallható Salma Hayekig), a lényeg úgyis az lehetett, hogy a színészek remekül szórakozzanak a forgatáson. Az alaphelyzet szerint az ételek élnek, és vallásosan tisztelik a Vásárlót, aki az áruházi polcok mélyéről átviszi őket a túlvilágra, hogy ott beteljesíthessék küldetésüket, a virslik például behatolhassanak a vonzó kiflitestbe. A viccek fele a szexről szól, másik részük a különféle ételekhez társított etnikumokon élcelődik. Ez utóbbiak kicsit kifinomultabbak, többet is lehet rajtuk nevetni, főleg a bagel és egy örmény lepény homoerotikus kapcsolatán.

Az alkotók eközben a visszájáról pellengérezik ki a fogyasztói társadalmat, de léha, foghegyről odavetett kritikájuknak éppúgy nincs ereje, mint egy éves raktárkiküldetésből hazatért üveges mustárnak. A játékidő második felében a szereplők egyre többet kábítószereznek, miközben a történet darabjaira hullik, bár a célközönség tagjait ez aligha fogja zavarni. A stoner vígjátékok csoportja újabb, kétségtelenül egyéni megközelítést választó darabbal lett gazdagabb a Virslipartival, és csattanós választ kaptunk arra a kérdésre is, miféle filmet rendezne az ember, aki a Shrekben Mézit, a mézeskalács-figurát szinkronizálta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12925