KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Marina Abramović – A távolság, ami összeköt

Jankovics Márton

The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil – brazil, 2016. Rendezte: Marco del Fiol. Írta: Fabiana Werneck Barcinski és Marina Abramović. Kép: Caue Ito. Zene: O Grivo. Szereplők: Marina Abramović, Dorothy W. Cooke, Itamir Damiano, Joao de Deus. Gyártó: Casa Redonda. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.

 

Marina Abramović, korunk egyik legismertebb művésze pár évvel ezelőtt Brazíliába utazott, hogy kigyógyuljon szerelmi bánatából, és inspirációt gyűjtsön új kiállításához. Az erről készült dokumentumfilm jól megmutatja, hogy mosódik össze nála végérvényesen élet és művészet. A gyógyulást és lelki újjászületést célzó spirituális kaland ugyanis a film során nagyszabású performansszá alakul, melyben Abramović a saját testét használja az alkotás alapanyagaként, akárcsak híres művészeti akciói során. Ezúttal csodadoktorokat, gurukat, füvesasszonyokat és matuzsálemi korú bölcseket látogat végig, hogy ellesse tőlük a fájdalom és az öröm titkát, és szembenézzen a művészet és a neurózis közös gyökerét jelentő gyerekkori traumákkal. Pokoli szenvedés és békés, önfeledt pillanatok váltják egymást, de Abramović egyik stációnál sem ragad le, rendíthetetlenül menetel tovább a számára is ismeretlen cél felé. Egyszerre végtelenül irritáló és elbűvölő, ahogy gondolkodás és bármiféle kritika nélkül átadja magát az összes ezoterikus gyógymódnak, miközben persze jellegzetes akcentusával folyamatosan kommentálja a történteket.

Már ebből is látszik, hogy A távolság, ami összeköt nem objektivitásra törekvő dokumentumfilm, inkább egy szenvedélyes és költői tanúvallomás, akárcsak Werner Herzog hasonló alkotásai. Mikor Abramović riporterként kezd el működni, el is laposodik a film, mintha csak egy gyengécske útibeszámolót látnánk valamelyik tévécsatornán. Jelenléte akkor válik igazán erőssé, amikor csak figyel, némán és mozdulatlanul nézi a tájat, vagy épp alámerül valamelyik helyi tradícióban. Az őrült spirituális maraton végül izgalmas felismerésekbe torkollik: Abramović nem pusztán kigyógyul bánatából, de megleli művészetének új irányát is, és rádöbben, hogy a kortárs művészet milyen mély szálakkal kötődik az ősi, vallási rítusokhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13127