KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ámokfutam

Berkovics Balázs

 

Szökik a fehér bőrű, meg a fekete bőrű fegyenc, méghozzá egymáshoz bilincselve. Ennek ellenére a legleleményesebb módozatokon képesek egymást kerékbe törni, összelapítani, szikláról ledobni, agyagba döngölni. A (férfi) barátság ennél összecementáltabb fundamentumát keresve sem lelhetnénk fel: csak láncaikat veszthetik, összetartozásukat nem, amit a továbbra is kölcsönös agya-bugya bizonyít ékesen.

Már-már révbe érnek (szabadsága mellé ki-ki felleli az új vagy a régi asszonyt), mikor a kubai maffia sötét árnyai vetülnek a közös vállalkozásra. Náluk pedig nincs kecmec. Akire rásütik a hangtompítóst, az többé meg sem nyikkan. Az egyik asszonyka élete is így megy veszendőbe, bezzeg a havernak még mindig megvan a sajátja – búsul is ezért Stephen Baldwin egy kicsikét. De menni kell tovább, bár már felismerték puszta eszközmivoltukat. (Ez egyikőzüknek nem eshetett nehezére, mert már eleve tégla volt.) Motivációelmélet legyen a talpán, amely magyarázatot tud adni két fegyenc elkeseredett élet-halál harcára az állam oldalán, mikor emezt már hivatott szolgái is odahagyták egy kis baksis reményében. De hagyjuk a teóriát másra, a kalandok után mindig eljön az enyhület, akcióvígjátéktól várhatunk-e többet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1462