KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fül

Fáber András

 

Sosem fogjuk megtudni, mit érezhették szerencsésebb sorsú országok polgárai, amikor először rácsodálkoztak a kelet-európai (magukat kommunistának, szocialistának, népinek nevező) diktatúrákban élő emberek sorsára. Ez jobbára műalkotások közvetítésével vált lehetővé, s tudvalevőleg sem az irodalom, sem a film nem közvetít íze-ket-szagokat. Pedig micsoda állott kelkáposztafőzelék-illata tudott lenni egy-egy hátsó traktusnak, hogy csúszott a Terv-cigaretta füstje mellé a fél deci rum! S mindezekhez vegyük hozzá a rettegés, a megaláztatás jellegzetes, eltéveszthetetlen kipárolgását, és akkor megkapjuk azt a minden, húsz évesnél idősebb kelet-európai állampolgár számára ismerős atmoszférát, melyet hitelesen, noha a kor uralkodó ízlés-áramlatainak megfelelő didakszissal tár elénk Karel Kachyna sokáig betiltott filmje a hatvanas évek végéről. A film a látlelet, a szatíra és a mítosz elemeit keveri össze változó arányban, s csak sajnálhatjuk, hogy több mint húsz évet kellett várnia igazi bemutatójára, eszközei ugyanis időközben kissé elavultak, megfakultak. A legnagyobb kár az első negyvenöt percet érte, melyet (egy lakásbeli rövidzárlat ürügyén) imbolygó, kísérteties árnyvilágban tölt el a két főszereplő: a férfi, aki nem tudja, hogy reggelre elviszik-e vagy előléptetik, s a felesége, aki feszültségeit és elhanyagoltságát rossz szeszekkel csillapítja. A néző szeme elszokott a fekete-fehér látványtól, mint ahogyan kissé idegenül szemléljük a filmet átszövő „elvtársias” mulatozás lidérces vízióját is. A tegnapi mumusokat kissé tegnapias felfogásban ábrázoló film jobb sorsot érdemelt volna. Igencsak hamar hajlamosak vagyunk elfelejteni a nemrég még rettegett, mindenható füleket, kezeket, gólem-léptű (és -beszédű), váratlanul ledőlt bálványokat. Bizonyos szempontból kár. Kár a témáért is (a lehallgatók és lehallgatónak lidérces egymásrautaltsága), mely beckett-i tollért kiált. Kár értünk is, a félig élt életünkért és a félig érvényes művészetünkért. Hess, madár!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4769