KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A három amigo

Torma Tamás

 

Képzeljük el, hogy három kiérdemesült hollywoodi némafilmszínész, három operettcowboy westernfilmjei valódi helyszínére, Mexikóba pottyan, ahol szereplés helyett igazi banditákkal kell leszámolniuk. Micsoda alkalom, hogy fatális félreértésekből kerekedjen helyzetkomikum, duzzadjon vígjátéki alaphelyzet!

John Landis bevetett minden tőle telhetőt, hogy kiaknázza a lehetőséget, filmje mégis felemás maradt. A glaszékesztyű nem passzolt a félretaposott sarkú cowboy-csizmához, pedig a kísérlet – mármint a westernnek és égi másának vegyítése – nem számít eleve reménytelennek.

A história kecsegtetően indul: parázs kocsmai jelenetek között egy templomba téved a kamera, ahol oltár helyett filmvászonra tapadnak a tekintetek, pap helyett pedig a három amigó celebrálja a misét. Hamar kiderül azonban, hogy egyetlen ötletre nem lehet ráépíteni ezt a filmet, túlságosan könnyen kitalálható a folytatás, és így érdektelenné válik a tévedések vígjátéka. Landis persze kiváló mesterember, különben nem alkalmazott volna annyi gagmant, hogy a filmet bemondások segítsék át az ingatag pontokon. Egyetlen esély nem marad kihasználatlanul; a Columbia és a Paramount öreg rókái elégedettek lehetnek az „egy snitt – egy poén” klasszikus szabályának használatával – szinte hallani véljük, ahogy alávágva röhög a kulisszaközönség. A három amigót végül is maga alá gyűrte Hollywood szelleme. A paródia elszomorítóbb lett annál, mint amit parodizál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4993