KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nővérkék

Zalán Vince

 

Karel Kachyňa filmje, a Nővérkék az úgynevezett ötvenes években játszódik. Egy falusi orvos mellett dolgozó idősebb bábaasszony és fiatal társa a történet főszereplői, akik járják a tanyákat, falvakat, hogy gyermekek életét, egészségét megmentsék. Ám mindvégig az anekdotikus történet-füzér főszereplői maradnak, s nem lényegülnek át mozi-élményhősökké. Történetük történet marad, csak önnön magát mesélő sztori, egy-jelentésű, s így voltaképpen nem szól semmiről. Pedig szólhatna, hiszen a film alapjául szolgáló regény szerzője, Adolf Branold és a forgatókönyvírók szépen kifundálták az események sorozatát. Itt van mindjárt a nyitány! A történet elején a fiatal nővérkét kidobják a kórházból s vidékre vezénylik, mert több mint gyaníthatóan együtt hált a kórházban betegeskedő lovászfiúval. Lehetne hát vígjáték (így is indul egyébként) a vaskalapos elvek és a természetes magatartás konfliktusáról; vagy épp szatíra az emberi természet és a prűd ötvenes évek társadalmi gyakorlatának kíméletlen csatáiról. Lehetne – más történések alapján – egy fiatal lány-töprengésekkel, meditációkkal lágyított, lírai én-regénye, egy lélek hangtalan szenvedése. Lehetne két együtt harcoló, egy fedél alá szorult nő drámája, akik közül az egyik már kikopott a férfiak világából, míg a másik épp most készül belépni oda. Lehetne realista szociográfia is, ha a rendezőnek lett volna türelme és megértő szíve annak feltérképezéséhez, hogy a trágyalé-tavak körül (amelyekbe a nővérkék – kell-e mondanom? – unos-untalan belepottyannak) valójában milyen is az emberek élete. S lehetne a káderemeltyűk mechanizmusát, a sztárkáderképzés poklát megérzékítő tragédia is – akkor talán nem maradna a néző számára annyira homályban, hogy miért is lesz a lovászfiú egy időre popénekes-dalospacsirta. S persze szólhatna az ötvenes évekről is. De nem szól. A Nővérkékben történetek vannak. Történetek önmagukért. Mint a „realista” l’art pour l’art-ban.

Karel Kachyňa a Szekérrel Bécsbe című filmje óta tizenöt játékfilmet rendezett. Ilyent is, olyant is. A most bemutatott Nővérkékhen egy valami hiteles. Az időjárás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5960