KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Führer nevében

Harmat György

 

Ez a film felnőttnek tekinti nézőit. Felnőttnek lenni nehéz. Nem könnyű végignézni A Führer nevében iszonytató (bár többnyire nem ismeretlen) képeit, végighallgatni nácik irataiból okosan csoportosított, önmagukat leleplező szövegeit. Nem könnyű szembenézni... mivel is? Ha csupán múltunkról lenne szó, nem éreznénk ilyen erősen: érintettek vagyunk.

Lydia Chagoll rendező éppen a folyamat öntörvényű megmutatásában jeleskedik: hogyan lesz a Führer isteni csalhatatlanságának, a tiszta germán vér kiválasztottságának eszméjéből, a másság jogának megtagadásából szükségszerűen népek irtása, a gázkamrák borzalma. A film kép és kép, kép és szöveg kontrasztjára épülő szerkesztésmódja hagyományosnak mondható. Teljesen eredeti viszont, ahogy az alkotók egyetlen mondat saját kommentárt sem fűznek ahhoz, amit látunk: a kísérőszöveg kizárólag náci dokumentumokból áll. A képi anyagban pedig ritkán vagy sosem látott, nemzetiszocialista szellemű karikatúrák, tankönyvillusztrációk is szerepelnek. A német ifjakba sulykolt szentenciák önmagukért beszélnek: „Hitler népünk első katonája.” „Szeretlek, mint apámat és anyámat.” „Ne óriásokról és törpékről mesélj nekem, anyu, hanem Adolf Hitlerről!” „A zsidónak más az orra, más az arca, másképpen gondolkodik. A zsidó parazita, kufár, uzsorás, bűnöző.” „Az elmés nyápicnál értékesebb a kevésbé művelt, de testileg egészséges ember.”

A rendezőnő az egykori tanulóifjak sorsában megtalálta azt a pontot, amely köré szervezve (ha eddig nem értettük volna) érthetővé válik a fasizmus tömeghatása. A fasiszták szemében – gyerek és gyerek között óriási a különbség. Ennek megfelelő a bánásmód is: kemény, egészséges nevelés, napfény, táplálkozás az „übermensch”-gyerekek számára, koncentrációs tábor, fogda, botütés, gázkamra az „untermensch”-gyerekeknek. A nácik precízen számolnak. Ha a lágerlakókat lágerkörülmények között dolgoztatják, az átlagos élettartam kilenc hónap. Az ellátási költségből le kell vonni a „hullák észszerű értékesítésének” összegét. S ha az ellátás „lehetetlenné válik”, jöhet a Cyklon-B.: „Gördülékenyebbé kellett tennem az Auschwitzban folyó megsemmisítést.”

A filmben zörejek nincsenek, a zene minimális, sok az állókép. A látvány és a szöveg szikáran, keményen hat. Az anyag logikus elrendezése azonban érzelmekből fakad és érzelmeket szül. Kár, hogy A Führer nevében nem alámondással, hanem feliratos változatban jut a nézők elé. Hiszen így kevés az esélye, hogy a tévé képernyőjére kerüljön, ahol pedig helye lenne. Holott jó volna, ha sokaknak lenne módja megérteni igazi közlendőjét: a fasizmus nem korhoz és nemzethez kötött. A folyamat lejátszódhat bármikor, ha kijelentjük, hogy „a Führernek mindig igaza van”, ha emberek csoportjáról megállapítjuk, hogy”e pokolbéli fajnak nincs joga a létezéshez.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/05 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6434