KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Olimpia Moszkvában

Farkas András

Mi történik akkor, ha egy patak medrében folyamnyi víznek kell végigzubognia? A meder kiszélesedik, s kényszerű csatornák labirintusát árkolja maga köré. S mi történik akkor, ha egy szűkre szabott dokumentumfilm képsoraiba bezúdul az olimpia határtalan kavalkádja? A film hosszabbá válik, s kényszerű kitérők útvesztőiben bolyonganak a kamerák.

Az Olimpia Moszkvában című új szovjet film minden erénye s minden hibája innen eredeztethető; alkotói (Ozerov és Risov) megkísérelve a lehetetlent, a sport megszentelt ünnepének összes rítusait rögzíteni akarták. Történelem és jelenkor, politika és sport, kultúra és mozgás, koncentráció és lankadás, nyüzsgés és magány, keserűség és öröm hol rosszul, hol jól, hol pedig megrázóan elkapott képei sorjáznak a filmen, mely leginkább magávalragadó pillanataiban – kitörve a tárgyiasság szűk cellájából – a mozgás objektív líráját teremti meg. De csak terjedelme töredékében; a „mindent összefoglalás” nemes szándéka belegubancolódik az események sűrűn szövött hálójába, s a legkevesebb energiát igénylő úton vergődik kifelé: 150 kamerájával a sport celebrálását láttatja, miközben az ember és a mozgás benső viszonya föltáratlan marad.

Talán azért, mert a sport is mindinkább eloldódik az egyéntől, sőt: embertelenné válik?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7081