KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az egyik énekel, a másik nem

Koltai Ágnes

De nem csak ebben különböznek. Az egyik könnyedebb életet él, a másik nem; az egyik örök gyerek, a másik gyermekfejjel is felnőtt; az egyik egy átlag unalmas francia kispolgári családból származik, a másik hihetetlenül szegény parasztok gyermeke stb... Agnès Varda Suzanne és Pomme párhuzamos élettörténetében (Vera Chytilová Éva és Veráját juttatva eszünkbe) kétféle nő-szerető-anyatípust rajzol meg. Hősei a női szerepet különféleképpen értelmezik, élik. Suzanne a férj, a gyerek, a barátok életében, szeretetében feloldódik, Pomme-nak ez kevés. Suzanne készséggel hajlandó alárendelni egyéniségét a családnak, ha erre van szükség, Pomme nem teszi meg. Ugyanakkor Suzanne, Pomme-mal ellentétben önállóan is képes irányítani életét.

Varda, aki a Cléo 5-től 7-igben már bebizonyította, hogy elfogultság nélkül képes ábrázolni a női nemet, Az egyik énekel...-ben a ma lehetséges női sorsokból villant fel kettőt. A feminizmus csapdáját elkerülve reális, „életszagú” történetet vitt vászonra. Suzanne-t és Pomme-ot olyan mindennapi problémák foglalkoztatják, mint például az abortusz (javasasszonyhoz, vagy Svájcba, Hollandiába mennek elvetetni gyereküket, és küzdenek az abortusztörvény ellen); saját életvitelük és a család összeegyeztetése, stb.

Bár Vardától szokatlan módon néha „megbicsaklik” a dramaturgia (hiteltelen a két gyerekkel özvegyen maradt Suzanne kikecmergése a nyomorból, happy enddel végződő szerelme Pierre-rel, az orvossal); a kezdeti kemény, puritán, témavezetést lágy, szépelgő elbeszélésmód váltja fel, a film mégis érdekes. Ha nem is olyan jó, amit Vardától remélhettünk, „feministában” mindenképpen klasszis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7844