KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Földi űrutazás

Ledniczky Márton

A kilövőállomáson az ég felé magasodik a Capricorn 1. elnevezésű amerikai űrrakéta. A parancsnoki kabinban Brubaker. Willis és Walker, a három asztronauta várja a kilövést. A tévéből jól ismert képek. Aztán hirtelen nyílik a kabin ajtaja, és egy határozott hang kitessékeli a három űrhajóst a kabinból. Az űrhajó néhány perc múlva elindul a Mars felé – nélkülük. Ez már a film.

Egy újabb amerikai filmmese, a megszokott szakmai tökéletességgel, biztonsággal, bár most a kevésbé hatásosak közül. Pedig minden „kellék” adva van: látványos földi irányítóközpont, izgalmas sajtókonferencia, tévékamerák és monitorok, házi úszómedence, az elnök és az alelnök (természetesen ironikusan-kritikusan ábrázolva), helikopterek és repülőgépek, még a szexre is van némi remény, ezt azonban nem váltja be a film.

Sajnos a történet végtelenül naiv meseszerűsége miatt nem tudunk együtt érezni a Mars helyett földi kalandokba keveredő három mesebeli űrhajóssal, valamint az őket előbb hősnek, majd hősi halottnak hívő hozzátartozóikkal sem, mivel – ellentétben a mit sem sejtő amerikai tévénézőkkel – mi az első pillanattól kezdve tisztában vagyunk a szituációval. Sem sírni, sem izgulni nem tudunk igazán, mert az előre elárult „deus ex machina” egyenes utat nyit a happy endig. A rendező így ugyan – akarata ellenére – elkerüli a szentimentális giccset, helyette azonban csak hiteltelen álfeszültséget, álizgalmat nyújtó, néhol kifejezetten unalmas filmet ad.

Egy házi vetítés alkalmával a westernfilm-forgatásról hangzik el ez a mondat a filmben: Hogy nézhet ki valami ennyire valódinak, ami hamis? Peter Hyams meséje még csak valódinak se néz ki, bár elmond egyet-mást az amerikai üzleti és politikai manipulációkról. Mindenesetre inkább egy „hamis” westernt láttunk volna szívesen a „valódi” – földi – űrutazás helyett.

S mi az, amire mégis elégedetten gondolhat vissza a modern kalandfilmet szerető néző? Egy szó szerint fékevesztett autó rohanásának izgalmas képsorára, és egy bravúros repülős üldözésre, melyben döntő szerep jut Telly Savallas (Kojak.) remek figurájának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 39-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7876