KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

A legyek ura

Karcsai Kulcsár István

 

Golding regényét Déry Tibor fordításában olvashatjuk magyarul. Több kiadást is megért. Meglehetősen keserű és illúziótlan történet vagy inkább példálózás arról, hogy a világ alapvető baja az emberi természetben gyökeredzik. Mert lám, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik egy elképzelt, jövendőbeli háború után, a felnőttektől megszabadulva egy lakatlan trópusi szigetre vetődnek? Újrateremtődik minden rossz ösztön, gyilkos hordává válnak. Az 1963-ban készült filmváltozat hű a regény szelleméhez, alakjaihoz. Ami egyáltalán nem magától értetődő, sőt ennél a filmnél különösen nem volt az. Peter Brook, a nagy színházi rendező, aki mellesleg néhány kiváló, bár színházi alkotásai színvonalával bizonyára nem mérhető filmet is rendezett, három éven át küzdött a producerekkel, átírókkal, mecénásokkal, végül a gyerek-szereplőkkel. Valóságos legenda övezte a film elkészítésének kalandos történetét. Talán a kuriózumokkal teli forgatás híre túlságosan is felcsigázta a várakozást, mert az 1963-as cannes-i bemutatkozást meglehetősen hűvösen fogadta a nemzetközi filmsajtó. Később aztán megenyhültek. A gyerekek valóban kitűnőek; persze, olyan színészvezetőjük van, mint Peter Brook, aki többek között így nyilatkozott róluk: „Mindnyájan érzékenyek és logikusan gondolkodnak; tudni akarják, hogy mit csinálnak és miért.” Ez pedig még a felnőtt színészekről sem mondható el mindig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8174