KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az éj királyai

Fekete Tamás

We Own the Night – amerikai, 2007. Rendezte és írta: James Gray. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Wojciech Kilar. Szereplők: Joaquin Phoenix (Bobby Green), Eva Mendes (Amada Juarez), Mark Wahlberg (Joseph Grusinsky), Robert Duvall (Burt Grusinsky), Alex Veadov (Vadim Nezhinski). Gyártó: 2929 Productions / Industry Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 117 perc.

 

Hollywood mai gengsztermeséit már mások írják; a Kis Cézárok, a Sebhelyesarcúak, a Corleonék és a Carlitók többé nem tartanak számot érdeklődésre. A feltörekvő ír-olasz-dél-amerikai bevándorlók helyét átveszik az oroszok; térnyerésükre mi sem jellemzőbb, mint hogy az elmúlt hónapban egyszerre két film is a keleti maffiát vette célkeresztbe - igaz, David Croneberg Gyilkos ígérteke más földrészen, aspektusból és hierarchikus szempontból közelít a témához.

1988-at írunk, a helyszín Brooklyn. Bobby (Joaquin Phoenix) egy feltörekvőben levő és Blondie-számokban bővelkedő éjszakai szórakozóhely tulajdonosa, akinek a következő ésszerű lépést egy manhattani diszkó megnyitása jelenti, hogy egy szép napon ő lehessen New York királya. A befektetéshez azonban égető feltétel a szponzorul szolgáló helyi orosz mafia támogatása, akik inkább a narkó terjesztésében látnák a jövőt. Hősünk helyzetét ráadásul jelenősen bonyolítja, hogy testvére (Mark Wahlberg) és apja (Robert Duvall) is a rendőrség kötelékeiben teljesít szolgálatot.

Az orosz felmenőkkel bíró, így részben önéletrajzi filmet író-rendező James Gray eddigi három egymást biztos, hat-hétéves lőtávolban követő filmjét (az Ezüst Oroszlán-díjas Kis Odessa, illetve a hazánkban mostohasorsra jutott A bűn állomásai) ugyanaz a téma járja át: milyen erős a rokoni-baráti kötelékek szilárdsága a bűn szorításában. Bobby kérdése az apakép: kit is kövessen, látszólag makulátlan, ám a maffiavilággal összeköttetésben álló pót-apukáját, Buzsajevet vagy tényleges apját, Albertet. A direktor eddigi lebátortalanabb filmjében a főhőst körülvevő dimenzió nélküli karakterek rajza mellett sajnos a problémát is egyetlen skiccel vázolja fel: egymás után gyorsan rövidre zárja a két zsaru és ezzel Bobby sorsát is, hogy a tékozló fiú aztán egyetlen öngyújtó segítségével megtalája a fényt az éjszaka és lelke sötétjében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9330