KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Közép-Európa

Szlovák rebellisek

G. Kovács László

 

Jakubiskóhoz hasonlóan két nemzedéktársát is a szlovák filmművészet klasszikus alkotói között tartják számon. Elo Havetta (1938–1975) csak néhány rövidfilmet és két játékfilmet hagyott maga után: az előbbiek a csehszlovák új hullám kibontakozásának figyelemre méltó dokumentumai, az utóbbiakat pedig (Ünnepség a füvészkertben [Slávnos» v botanickej záhrade] 1969; A mezők liliomai [Ąalie poµné] 1972) a szlovák filmtörténet legkiemelkedőbb alkotásai között tartják számon. Második – elszántan háborúellenes, mélységesen humánus – filmje után Havetta is a diktatúra által holtvágányra kényszerített művészek sorsára jutott, s nem fér hozzá kétség, hogy korai, mindmáig rejtélyek övezte halála szorosan összefüggött a pályáján bekövetkezett töréssel. Duąan Hanák (1938) jóval szerencsésebbnek bizonyult, a Havettával való párhuzam mégsem erőltetett: ő is kevés filmet készített (s a rendezéssel minden jel szerint 1995-ben végleg felhagyott), de szinte mindegyikük emlékezetes, magas művészi színvonalú alkotás. Említsük meg közülük legalább a 322 (1969), A régi világ képei (Obrazy starého sveta, 1972), Rózsaszínű álmok (Ruľové sny, 1976) s a Csendes öröm (Tichá rados», 1985) című filmeket. Akárcsak Jakubiskónak és Havettának, neki is nem egyszer meggyűlt a baja a rendszer vaskalapos, ám éber cenzoraival, hosszú éveken át „sikerrel” nehezítették pályája kibontakozását.

A Talányos beszámoló a világ végéről (Nejasná zpráva o konci světa) cseh címe Jakubisko pályafutásának fordulatát jelzi: Csehszlovákia 1992. december 31-én bekövetkezett felbomlása arra késztette, hogy az alkotói munka lehetőségeit józanul felmérve Csehországba (Prágába) költözzön. Döntése minden valószínűség szerint helyes volt, az önálló Szlovákiában ugyanis rendkívül nehezek a filmkészítés körülményei, lehangolóan kevés új mű születik. A mozifilmek hiányának egyfajta kompenzációját jelenti a színvonalas, érdekfeszítő rövid- és dokumentumfilmek sora, ezek a munkák azonban csak kisszámú közönséghez jutnak el.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9506