KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/február
KRÓNIKA
• Jancsó Miklós: Somló Tamás (1929-1993)
• N. N.: Trauner Sándor halálára
MAGYAR FILM
• Székely Gabriella: Választható csapdák Vélemények a magyar filmgyártásról
• Kézdi-Kovács Zsolt: Kell-e szeretni őket? Jegyzet a rendezőkről
• Fáber András: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Maár Gyula: Első hatvan évem Beszélgetés Maár Gyulával
• Nagy Gergely: Tudósítás a szakadtságból Beszélgetés Erdőss Pállal
• Hirsch Tibor: Csak kétszer élünk Magyar sikerfilm
1895–1995
• Gyertyán Ervin: A festészettől a mozidrámáig Hevesy Iván
• Kömlődi Ferenc: Hallgat a mély Hevesy Iván kötetéről
FESZTIVÁL
• Kozma György: Homó zsidó nácik fesztiválja (In)tolerancia
• Mihancsik Zsófia: Kétfajta szerelem Kerékasztal-beszélgetés
• Bojár Iván András: Vad éjszakák után Cyril Collard filmje
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: A tévé-mogulok csatája
• Barotányi Zoltán: Max es Móric visszatér Beavis és Butthead

• Molnár Gál Péter: És az Új Hullám megteremte az új nőt
• Bikácsy Gergely: Brigitte és Jeanne Viva Maria!
KÖNYV
• Varga Balázs: Nőnem est ómen Monográfia Mészáros Mártáról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az 1913-as év Pordenone
KRITIKA
• Koltai Ágnes: Hazugságok iskolája Az ártatlanság kora
• Molnár Gál Péter: Shakespeare-piknik Sok hűhó semmiért
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Jónás, aki a bálnában élt
• Turcsányi Sándor: Dave
• Koltai Ágnes: Sonka, sonka
• Barotányi Zoltán: A Pusztító
• Kuczogi Szilvia: Ha te nem vagy kepés, édes...
• Békés Pál: A szökevény
• Tamás Amaryllis: Mrs. Doubtfire

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Excsajok szelleme

Tüske Zsuzsanna

Ghosts of Girlfriends Past – amerikai, 2009. Rendezte: Mark Waters. Írta: Scott Moore és Jon Lucas. Kép: Daryn Okada. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: Matthew McConaughey (Connor Mead), Jennifer Garner (Jenny Perotti), Michael Douglas (Wayne bácsi), Breckin Meyer (Paul), Emma Stone (Allison Vandermeersh). Gyártó: New Line Cinema / Panther. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 101 perc.

 

Hollywood habos-babos romkom kollekciójának számtalan mintapéldánya bizonyítja, milyen jól megfér egymással a szerelem és a természetfeletti, különösen ha románc-képtelen főhőst terelgető szellemek alakjában jelenik meg. Erre a tematikára épül többek között a 90-es évek egyik bájos alkotása, a Lelkük rajta! vagy akár az elmúlt év keserédes darabja a Kísértetváros. Úgy tűnik, a holt lelkek idén sem nyugszanak: ezúttal a futószalagon ontott esküvői vígjátékok pasztellvilágába férkőztek be, az egyszer használatos Csak a testemen át után Dickens klasszikusa, a Karácsonyi ének meséjét szabadon követve.

A kortárs történet hőse zsémbes öregúr helyett jóképű alfahím, Connor Mead, aki két kézzel szórja a szebbnél szebb nőket és mondén könnyedséggel gyalogol át a szíveken. Nem igen fűlik hozzá a foga, mégis kénytelen elmenni öccse esküvőjére, ahol a romantikáról és házasságról vallott szarkasztikus nézeteivel rövid úton magára haragítja régi szerelmét és az egész násznépet. A büntetés nem várat magára: halott nagybácsijától (egyben egykori mesterétől) üzenetet kap, amely szerint három szellem keresi fel azért, hogy szembesítsék múlttal, jelennel és jövővel, valamint megmutassák neki, hogyan cserélte le emberi vonásait macsó-maszkra.

Mark Waters a Ha igaz volnával már szerzett némi tapasztalatot szerelmes-szellemes komédiák terén, idei alkotása mégis a cselekményvezetés következetlenségei (pl. flashback-idegen montázs-szekvencia használata), a sokszor működésképtelennek bizonyuló helyzetkomikum és mindennemű spiritusz hiányában mindössze balul elsült szeánszként könyvelhető el. Hiába az ismerős terep, az Excsajok szelleme legalább olyan reménytelenül tapogatózik, mint agglegény hőse, aki pezsgősüveggel próbál megtámasztani egy megroggyant esküvői tortát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9815