KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/március
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Baptiste
FESZTIVÁL
• Fekete Ibolya: Szarajevó, az erdő Halálrutin
• Simó György: Szarajevó, előjel Budapesti beszélgetés Ademir Kenovićtyal
MAGYAR FILM
• Sneé Péter: Egyedül nem megy Beszélgetés Sándor Pállal
• Sneé Péter: Hasonló cipőben Beszélgetés független producerekkel
• Bársony Éva: Füstbe ment tervek Beszélgetés András Ferenccel

• Trosin Alekszandr: Orosz ragtime Moszkvai mozikban
• Kántor Péter: A margón Felhő-Mennyország
• Csala Károly: Egy bohóc mennyországa Beszélgetés Nyikolaj Dosztallal
• Molnár Gál Péter: Távol Pétervártól A Belov-család
• Kövesdy Gábor: Megsértettem Oroszországot Budapesti Beszélgetés Viktor Koszakovszkijjal
• Turcsányi Sándor: Szolgaszemmel A francia kalandfilmekről
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Mindenki más Repklip
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Vézna filozófus Manchesterből Mezítelenül
• Schubert Gusztáv: A Büchner-puzzle Woyzeck
• Hegyi Gyula: Jó éjt, nagy generáció! Jó éjt, királyfi!
• Lukácsy Sándor: A sekély film avagy mit nem mondott Marx? Halál a sekély vízben
• Harmat György: Állami ugatás Kutyabaj...
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Philadelphia
• Mockler János: Kísértetház
• Báron György: Carlito útja
• Reményi József Tamás: A három testőr
• Sárközi Dezső: Mennyei Örömök Klubja
• Kovács András Bálint: Tabuk nélkül – egy férfi és két nő
• Schubert Gusztáv: Jófiú
• Sneé Péter: Sátánfajzat – Warlock 2.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szent György megöli a sárkányt

Roboz Gábor

Sveti Georgije ubiva aždahu – szerb-boszniai-bolgár, 2009. Rendezte: Srđan Dragojević. Írta: Dušan Kovačević. Kép: Dušan Joksimović. Szereplők: Lazar Ristovski (Djordje Dzandar), Nataša Janjić (Katarina), Milutin Milošević (Gavrilo Vukovic), Bora Todorović (Deda Aleksa). Gyártó: Delirium. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 120 perc.        

A kilencvenes évek szerb mozijában meghatározó alaknak számító Srđan Dragojević mindössze néhány filmmel nevet szerzett magának, később szerencsét próbált Hollywoodban, a sikertelen kísérlet után pedig visszatért a szülőhazájába, ahol leforgathatta az ország történetének egyik legdrágább produkcióját. Az első világháború idején játszódó Szent György megöli a sárkánytban egy Szávához közeli falu egyes lakóinak életébe enged bepillantást, egy helyi zsandár, igéző felesége és egy megnyomorított ex-katona között kialakuló szerelmi háromszög bemutatására összpontosítva.

Egy nagy költségvetésű háborús melodráma sejthetően azt igényelte Dragojevićtől, hogy kamatoztassa a Nyugaton tanultakat (bár ezt már megtette a maga módján a Sebekben is), lehetőleg féken tartva szerzői törekvéseit. A rendező híres-hírhedt korai munkáiban (A szép falvak szépen égnek, Sebek) többek között azt bizonyította, képes humorral színezni a történeteit (sőt az abszurdtól sem zárkózik el), kedveli az időbontásos szerkezetet, továbbá szívesen hagy teret a mellékszereplőknek is. Mindebből csupán ez utóbbit örökítette át friss művébe, a feltűnően nagy mennyiségű párbeszéd pedig Dušan Kovačević drámaírónak köszönhető (a történetből korábban színpadi változat is készült). Dragojević főként a műfaj jellegzetes konfliktusait dolgozta fel (amikhez hozzávette a rokkant és harcképes bakák viszályát), és a tűzharcok agyonstilizált ábrázolásánál jobban foglalkoztatta nagyobb részt a hátországban, kisebb részt a sáncokban zajló események megjelenítése. A Szent György megöli a sárkányt leginkább profitképes és lélektelen zsánerfilmként állja meg a helyét, vontatott történetvezetése és sótlansága okán főként a stáb szakmai tudását és Dragojević didaxistól való tartózkodását érheti dicséret.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10901